1 �vvel ezel�tt
- Hiszen ez �ri�si – s�t�lt �t D�ri t�tott sz�jjal az akad�mia hatalmas bej�rata alatt.
- Ez teljesen olyan, mint az �lmaimban. Ha ide j�rn�l, biztosan te lenn�l az orsz�g, s�t eg�sz Eur�pa legjobb d�jugrat�ja.
- Engem ide soha nem venn�nek fel. Hiszen m�r egy �ve nem is �ltem lovon – sajn�lkozott D�ri. Pr�b�lta elrejteni bar�tn�je el�l szomor� pillant�s�t, de Kitti mindig tudta, mire gondol. Hiszen m�r �voda �ta ismerte.
- N�zz�k meg a lovakat. V�lasztok neked egyet – nevetett Kitti, �s meggyors�totta l�pteit. N�zd, ez a s�rga gy�ny�r� – csillant meg a szeme. D�ri pontosan tudta, hogy Kitti im�dja a s�rga lovakat, ugyanis vil�g �let�ben gidr�n lovakon lovagolt, a saj�tja is ilyen fajt�j� volt.
- Gy�ny�r� ugyan, de kicsit m�g f�l�nk. Nemr�g ker�lt az ist�ll�ba. – A k�t l�ny gyorsan megp�rd�lt a m�g�tt�k megsz�lal� hang hallat�n. M�ly f�rfihang volt, ami kor�ntsem passzolt az el�tt�k �ll� fiatal fi� alakj�hoz. Huszonk�t �v k�r�li lehetett, haja mogyor�barna, szemei k�kek. K�z�pmagas volt, olyan sz�znyolcvan k�r�li, de teste a kem�ny munk�ban kimunk�l�dott. D�ri egyb�l tudta, hogy egy lov�szfi�val van dolguk. – Egy gazdag l�ny apja hozatta, az�ta szinte r� se n�ztek. Csak kev�s embert t�r meg a boksz�ban. Val�sz�n�leg a kik�pz�se sor�n nem b�ntak vele finom k�zzel.
- Szeg�nyem – suttogta D�ri, mik�zben szomor� szemekkel visszafordult a l� fel�.
- Te biztos meg tudn�d �lni – ujjongott Kitti. A l�ny D�ri legnagyobb rajong�ja volt.
- Ide szeretn�l j�rni az akad�mi�ra? – k�rdezte a fi�, most kiz�r�lag D�rihoz int�zve szavait.
- Engem ide soha nem venn�nek fel – mosolygott melankolikusan. – Csak k�v�ncsi voltam az orsz�g legszebb �s legnagyobb ist�ll�j�ra. Sz�zt�z l� egy ist�ll�ban. Hihetetlen – n�zett v�gig a folyos�n.
- Jaj, D�ri, olyan h�lye vagy. Az orsz�g egyik legjobb d�jugr�ja lehett�l volna. Sim�n megpr�b�lhatn�l felv�telizni.
- Eln�z�st, �nnek nem az a dolga, hogy az �rdekl�d�k k�rd�seire feleljen? Ahelyett, hogy itt fl�rt�l holmi szakadt emberekkel, seg�thetne azoknak, akik t�nyleg �rdekl�dnek – h�b�rg�tt egy apuka, aki a t�k�letesen �lt�z�tt fi�val �rkezett.
- Ne haragudjatok, mennem kell. J� sz�rakoz�st az ist�ll�ban – mondta, ezzel elszaladt.
- H�t ez furcsa volt. Na, de l�nyeg a l�nyeg, �n meg fogom k�rdezni, milyen felt�telekkel lehet ide bejutni. Fogadni mern�k, hogy neked fizetni fognak, hogy idej�rj. D�ri a fi� ut�n n�zett. Meg mert volna esk�dni r�, hogy m�r l�tta valahol.
A l�nyok k�rbej�rt�k az ist�ll�t, a k�z�ss�gi helyeket �s az el�ad�termeket. Semmiben nem kellett csal�dniuk, minden gy�ny�r� volt. V�g�l a legnagyobb el�ad�termet n�zt�k meg, ahol inform�ci�kkal szolg�ltak a jelenlegi hallgat�k.
- Ez fantasztikus, D�ri – lelkendezett Kitti, amikor kij�ttek a teremb�l.
- Ez fantasztikus? Akkor te nem azt hallottad, amit �n. M�sf�lmilli� forint f�l�vente? Ez teljesen lehetetlen.
- Igen, de h�rom di�knak teljes �szt�nd�j j�r.
- Hogyha eredm�nyeik a versenyeken kiemelked�ek voltak ez elm�lt egy �vben
- A te eredm�nyeid kiemelked�ek voltak…
- H�rom �vvel ezel�tt- fejezte be a mondatot. – Nem akarok t�bbet besz�lni err�l, ink�bb menj�nk. Hossz� az �t m�g Veszpr�mbe. K�sz�n�m, hogy elj�tt�l velem id�ig.
T�bbet t�nyleg nem besz�ltek az akad�mi�r�l. D�ri ugyan kiss� szomor� volt, m�gis tudta, hogy az �llatorvosl�sra t�bb es�lye van. Az �szt�nd�jazottak sz�ma sokkal t�bb, mint h�rom. Kitti terve azonban a m�sf�l �r�s busz�ton hazafel� m�r megsz�letett fej�ben. De seg�ts�gre lesz sz�ks�ge.

***

D�ri meredtem b�multa a sz�m�t�g�p k�perny�j�t. Nem tudta elhinni. Percekig csak n�zett ki a fej�b�l, �rtelmezte a sz�mokat, majd �jra megn�zte, nem n�zett-e el valamit. Ez lehetetlen. Ez nem t�rt�nhet meg vele. Mihez kezd most az �let�vel?
Hirtelen megcs�rrent a telefon. Ad�l neve �llt a kijelz�n.
- Na, mi van? – sz�lt bele szinte kiab�lva a k�v�ncsis�gt�l.
- Nem siker�lt.
- D�ri, ez nem j� vicc. Most nem. A dolgozatokn�l elj�tszhattad, de most ne.
- Ez nem vicc. K�t ponton m�lt.
- Micsoda?
- N�gysz�zh�sz pont a hat�r. Az eny�m n�gysz�ztizennyolc.

***

Ad�l nehezen tette le a telefont. Alig b�rta meg�llni, hogy bele ne kiab�lja a telefonba azt, amit � m�r tudott, hogy felvid�tsa a l�nyt. Majd megszakadt a sz�ve az unokah�g��rt, de miel�tt szem�be k�nnyek sz�khettek volna, kotor�szni kezdett a t�sk�j�ban, el�h�zott egy bor�t�kot, �s m�r t�rcs�zott is egy sz�mot.
- Szia. Na, mi �js�g? – sz�lalt meg Kitti a vonal m�sik v�g�n. Ami�ta D�ri n�luk �lt, Ad�l �s Kitti is j�ban lettek.
- Nem siker�lt neki az �llatorvosi.
- Hogy? H�t az meg hogy lehet? Olyan j�l siker�lt az �retts�gije!
- Nem el�g j�l. K�t ponttal lecs�szott. �gyhogy ne h�vd, am�g haza nem �rek, �s �t nem adom neki a bor�t�kot.
- �, de h�t biztos nagyon szomor� most. Fel kellene h�vnom megvigasztalni.
- Ink�bb ne, m�g megsejtene valamit. Hagyd most! Sietek haza, �s hamar megnyugszik majd.

***

Ad�l f�l �r�n bel�l haza�rt. Hangosan nyitott be az ajt�n, hogy D�ri is hallja �rkez�s�t. Tudta, hogy nem sz�m�that a l�ny fel�l lelkes �dv�zl�st, mint �ltal�ban. A l�ny a szob�j�ban volt, hangosan zen�t hallgatott, �s a fali�js�gj�r�l szedegette le egyes�vel az egyetemi prospektusokat, �s apr� eml�keket. Teljesen �sszet�rt, gondolta Ad�l, hiszen ez volt az egyetlen c�l az �let�ben. El�sz�r ami a csal�dj�val t�rt�nt, most meg ez…
- �n… Arra gondoltam, hogy felk�lt�z�m Pestre. Elv�gre m�r 20 �ves vagyok, �s kezdenem kell valamit magammal – mondta k�nnyes szemmel, amikor �rezte maga m�g�tt Ad�l jelenl�t�t.
- El�bb olvasd el ink�bb ezt – ny�jtotta fel� a bor�t�kot.
D�ri most el�sz�r n�zett r�. Szeme kis�rt volt, keze remegett, mik�zben kihajtogatta a lapot. Szeme lassan v�gigfutott a sorokon. Ad�l ismerte m�r, tudta, milyen lassan olvas, de most egy �r�kk�val�s�gnak t�nt kiv�rni a reakci�t.
- Ez hogy t�rt�nt?
- Kitti t�rt�nt – mosolygott a n�. – T�nyleg azt hitted, hogy feladja? – D�ri arc�n apr� mosoly futott v�gig, majd �jra komorr� v�lt a tekintete. M�g mindig nem �rtett semmit. – Miut�n hazaj�ttetek a ny�lt napr�l, felh�vott, hogy elk�rje a felv�teleket a versenyekr�l. Elmondta a horribilis �sszeg� tand�jat �s az �szt�nd�jas helyeket is, meg persze a felt�teleket. Elk�ldtem az anyagokat, � pedig tov�bbk�ldte az akad�mi�nak.
- A h�tam m�g�tt? – k�rdezte D�ri. Hangj�ban enyhe szemreh�ny�s �rz�d�tt.
- Az �n tan�csom volt, hogy ne mondjuk el, csak ha az �llatorvosi nem j�n �ssze, �s az akad�mi�ra bejutsz. Tudtuk, hogy nem helyezted volna el�bbre.
- �s te mi�ta tudod?
- Tegnap el�tt j�tt meg a lev�l. Gratul�lok – mosolygott r� Ad�l.
- De… �n ezt nem gondoltam m�g �t.
- Nincs is mit �tgondolni. Fantasztikus lovas vagy, �s igazs�gtalan, hogy fel kellett adnod. Most v�gre bizony�thatsz.
- �s a pluszk�lts�gek? A felszerel�sek, a l�… Erre nektek… vagyis nekem nincs p�nzem.
- D�ri, mikor �rted meg v�gre, hogy most m�r a mi csal�dunkba tartozol? Mi pedig a gyerekeinknek megadunk mindent a boldogs�guk�rt cser�be – mondta, �s meg�lelte a l�nyt. Mind�ssze tizenk�t �v volt k�z�tt�k, de D�ri egyre t�bbsz�r tekintett p�tanyjak�nt Ad�lra.