Dóri izgatottan és nagyokat trappolva, arcán széles vigyorral haladt végig az istálló folyosóján. Azóta várta már ezt a napot, amióta a télszünet előtt elhagyta az épületet. Először Nevada bokszánál állt meg, egy hatalmas puszit nyomott a kibámuló lófejre, majd továbbsuhant az öltöző felé. Ám nem a saját, diákoknak fenntartott öltözőbe sietett, hanem az edzők kissé kevésbé zsúfolt öltözőjébe. Remélte, hogy senkit nem talál majd bent, ám hogy elkerülje az esetleges kellemetlen helyzetet, bepillantott a szobába. Szerencséjére senki nem volt bent, így feltűnés nélkül belépett az épületbe, megkereste a hatos szekrényt és a szellőzőnyílásán bedobta a zsebében lapuló papír fecnit. Amilyen gyorsan ment, olyan hirtelen távozott, és mielőtt bárki észrevehette volna, bement a saját szekrényéhez. Remélte, hogy az előbbi saját cetlijéhez hasonló papírdarabot fog találni benne. Először nem találta, ezért kissé kétségbeesetten kezdte keresni, de aggodalomra semmi ok nem volt, hiszen a kis üzenet ott lapult a szekrényben. Gyorsan dobogó szívvel hajtotta ki és olvasta el a tartalmát:

„Dodó,
sajnálom, hogy elmaradt az év utolsó edzése, de fontos elintéznivalóm akadt. Remélem jól telik majd a szüneted. Pihenj sokat, mert az újévben rengeteget edzünk majd, hogy versenyezhess! Kellemes ünnepeket!
Ui: sajnos csak ilyen pici csoki fért be a nyíláson. L
Dani”

Csoki? A lány újra kutatni kezdett a szekrényben, és megtalálta a csokit, amiről a levélben szó volt. Gyors mozdulattal zsebre tette, és szélesen vigyorogva újra átfutotta a szemével a cetlit. El sem tudta hinni, hogy valakitől képes lesz szeretni, ha Dodónak szólítja. Ám ha Dani mondta ki, melegség árasztotta el a szívét, akárcsak amikor az anyja ejtette ki. Fülében újra hallotta a kedves női hangot, ahogy őt hívja, majd Danira gondolt, aki ugyanolyan könnyedséggel mondta ki a nevet. Hirtelen kirázta a hideg, ami kizökkentette elmélkedéséből. Jó is, hiszen sietnie kell! Még volt fél órája az első előadás előtt, de még le akarta pucolni Nevadát. Az utóbbi pár hónapban sikerült összebarátkoznia a lóval, nagyon jól megértette az állatot, de az edzések alkalmával még adódtak különböző problémák. Nevada olykor még mindig nagyon vad volt, és Dóri olykor-olykor nem tudta kiszámítani a heréltet, ezért egyszer már le is esett róla. Ekkor Dani sietve szaladt oda hozzá, aggódóan kérdezte, jól van-e. Természetesen nem esett baja, csak a derekát ütötte be egy picit, de jól estek neki Dani bíztató és aggódó szavai és pillantásai.
Dóri kikapta a szekrényéből a pucoló felszerelést, és visszament Nevada bokszához. Remélte, hogy mielőtt órára kell mennie, esetleg találkozik Danival pár másodpercre. Ha más miatt nem is, csak hogy láthassa őt.

***

Órák után Dóri bekéretőzött az egyik edzés mellé a fedeles lovardába, hogy egy kicsit lemozgassa Nevadát. Kicsit csalódott volt, hogy nem tudott Noémivel kimenni terepre korábban, de mivel ötkor lettek vége az óráinak, már késő volt egy tereplovagláshoz, ugyanis fél ötkor már sötét volt. De szerencsére megbeszélték Noémivel, hogy a lány megvárja, ha visszaért, és akkor együtt mehetnek haza. Az utóbbi három hónapban Noémi volt az egyetlen, akivel Dóri el tudott beszélgetni, és igazán jó barátnőjeként tekintette rá. Néha együtt lovagoltak ki, és esténként megnéztek együtt egy filmet, vagy csak beszélgettek, ha Timi – szokásához híven – későn ért haza, és Dóri magányos volt. Ez Noéminek is jól jött, mert lakótársa, Cili mostanában gyakran a barátjával volt, vagy esetleg a srác ment hozzájuk, ami Noémit egy idő után kezdte idegesíteni. Így a két lány hamar összebarátkozott.
Nevada túltengett az energiától, és amikor Dóri ügetésre vagy vágtára bírta, hatalmasakat bakolt. Egy harmadéves fiú edzésére ment be, az edző és a fiú is aggodalommal figyelték a lány küszködéseit a lóval. Dórinak ez azonban már meg sem kottyant. Három hónap alatt kiismerte a herélt mozgását, és tudta, hogyan üljön, hogy a nyeregben tudjon maradni.
Fél óra után úgy döntött, elég lesz Nevadának ennyi mozgás. Nem bánta meg, hogy felült rá, mert tudta, hogy a holnapi edzésen sokkal könnyebb lesz így bánni vele. A bokszba vezette az állatot, ahol a ló kedvesen megböködte az orrával. Dóri kedvesen megpaskolta, miután leszerszámozta, végigsimította az egész hátát, majd a nyerges felé indult, hogy letegye a felszereléseket. Néha még mindig meglepődött, milyen nagy élet volt hétfőnként az istállóban még ilyen későn is. Hat óra elmúlt, és ilyenkor a legtöbb diák már a koleszben van és készülnek az esti bulira, vagy csak kipihenik a nap fáradalmait. Dórit elcsodálkoztatta, hogy az akadémiai diákok milyen keveset tanulnak az elméleti vizsgákra. Azt vette észre, hogy a legtöbb hallgató csak a lovaglásra koncentrál, ott viszont nagyon nagy volt a versengés. Mindenki jobb akart lenni, mint a többi. Ami nem csoda, hiszen a versenyzés nem volt olcsó mulatság, és mindenki élni akart az ingyenes lehetőséggel. Dóri a többiekkel szemben azonban szorgalmasan tanult, hiszen amúgy is érdekelték az elméleti tárgyak is, viszont a versenyzés annyira nem érdekelte, hiszen ritka volt, hogy egy elsős elnyeri ezt a kiváltságos lehetőséget. Dani azonban folyamatosan erről beszélt, és nem tágított meggyőződése mellől, hogy Dórinak van esélye elnyerni.
Ahogy végighaladt a folyosón, hirtelen feltűnt neki Szandi szőkén lobogó haja, és kissé görcsbe rándult a gyomra. A lány egyre népszerűbb lett az elsősök, majd a másod- és harmadévesek körében is, elsősorban a fiúk érdeklődtek iránta. Dóri persze ezt egy percig sem csodálta, hiszen Szandi szőke haja és gyönyörű kék szeme igazán csábító volt, törékeny alakja pedig sok pasinak bejött, főleg, hogy ehhez a testhez egy erős jellemű, szókimondó természet társult. Szandi az elmúlt hónapokban elfogadta, hogy Máté kerüli, ezért imponált neki a fiú rajongótábor, ami azonban Dórit annál jobban aggasztotta. Amióta Szandi ekkora népszerűségnek örvendett, azóta rá egyre csúnyábban néztek még az idegenek is. És ugyan Timivel a mindennapokban jól kijöttek, a lány Szandi társaságában szinte hozzá sem szólt. Dóri magabiztosnak mutatta ugyan magát, belül mégis hihetetlenül zaklatta a dolog.
- Ribanc! – köhintette Szandi, amikor elhaladt Dóri mellett. A lány már megszokta, hogy mindig valami nem túl kedves jelzővel illette, amikor összefutottak. Dóri tudta, hogy Timi elmondta neki, hogy mi történt azon a bizonyos estén, és tudta, hogy ez Szandinak egyáltalán nem tetszett, így az iránta érzett ellenszenv csak mélyült.

***

- Na, írt valamit Dani? – kérdezte Noémi oldalba bökve a mellette haladó Dórit. Hazafelé tartottak a kivilágított utcán. Gyors léptekkel haladtak, hiszen január volt, is a hőmérséklet nulla fok alatt volt.
- Igen, de semmi érdekeset – válaszolta diplomatikusan Dóri, aki mindig egy kissé zavarba jött, amikor Noémivel erről beszéltek. Legszívesebben nem is mondta volna el neki, de amikor először üzenetet kapott a fiútól, épp Noémi is az öltözőben volt, és Dóri nem tudta titkolni meglepettségét és örömét. Barátnője azóta gyakran érdeklődött a fejleményekről, és Dóri attól félt, hogy többet lát a dologba, mint amennyit kellene. Mellesleg attól is tartott, hogy a lánynak egyszer eljár a szája, hiszen Noémi gyakran túlságosan pletykás volt, ám szerencsére ebből még Dórinak nem származott problémája.
- De annyira aranyos, hogy üzenget neked. Bárcsak ne lenne az edződ. Egy igazi love sztori lehetne… Persze így egy kicsit necces, de ki tudja, bármi megeshet. Elvégre én is összejöttem Enzóval, és ezt azért tavaly senki nem gondolta volna.
- Jó, az kicsit más. Dani az edzőm, és nyilvánvaló, hogy nem fogunk összejönni. Még az is nonszensz, hogy erről beszélünk – nevetett Dóri. - Oké, hogy nagyon jóban vagyunk, és ennek nagyon örülök, de ez minden, és biztos vagyok, hogy részéről is csak ennyi.
- De azért valld be, hogy tetszik neked!
- Beismerhetném, de felesleges. Komolyan, kezdem magam teljesen zavarban érezni, mert ez annyira valószínűtlen. Ő már egy érett férfi, annak ellenére, hogy még csak huszonhárom éves. Lakása van, saját élete, talán még barátnője is, hiszen nem tudhatjuk. Nem kellene neki egy elsőéves.
- De…
- Nem, nincs de! Zárjuk le, teljesen felesleges erről beszélni – mondta Dóri nevetést színlelve, hogy leplezze zavarodottságát. – Inkább mesélj Enzóról. Rég hallottam felőle.
A lányok Noémi barátjáról kezdtek beszélgetni.
Hazafelé menet Dóri végig egy követő pillantást érzett magán, és a nyomasztó gondolat, hogy valaki figyeli őt, sehogy sem hagyta nyugton. Idegesen pillantott körbe, de közel-távol egy lelket sem látott az utcán.