Másnap Dani korán reggel az igazgató irodába sietett, ahol megmutatta a videót és egy szívhez szóló beszédet tartott. Meglepetésére elég könnyen rá tudta venni Bankót, hogy Dóri még egy esélyt kapjon, méghozzá aznap, hiszen hamarosan kiválasztják a második fordulóba jutott lovasokat. Muszáj megtalálni Dórit! Gyors léptekkel indult meg az istálló felé. Reggel fél nyolc volt, Dóri első órája pedig nyolckor kezdődött. Pontosan tudta, hogy előtte meg fogja látogatni Nevadát a bokszában, ahogy mindig. Reménykedett, hogy még nem kerüli el a lányt.
Miközben átszelte a folyosót, csak egy dolog járt a fejében. Balu különösen gyanús volt neki az utóbbi időben, most pedig ez a rejtélyes felvétel, amit ki tudja, mikor készített. Valószínűleg minden edzés előtt felosont a tribünre és felállított egy kamerát. A gondolattól kirázta a hideg. Ám ezek a felvételek még inkább igazolták sejtéseit. Ám ha megérzése igaz, akkor Balu hatalmas hibát követett el, amikor átadta neki a DVD-t. De ezzel most nem volt ideje foglalkozni. Igyekeznie kell!

***

- Dóri! – szólította meg Dani a háta mögül a lányt. Dóri szíve nagyot dobbant, ahogy meghallotta ezt a kedves hangot, de a következő pillanatban már össze is szorult, amint felidéződtek benne az elmúlt napok eseményei. Hogy tehette ezt vele? Vonakodva fordult meg.
- Nyergeld Nevadát!
- Mi történt?
- Jön, és megnéz a bizottság. Húsz perc múlva a pályán lesznek.
- Ez meg hogy lehet?
- Azt… majd később elmondom – Dani idegesen beletúrt a hajába. Erre mégis mit válaszolhatna?
- Úristen! Most nem viccelsz? Dani, órám lesz!
- Egy óra kihagyás igazán nem vészes. Ha annyira lemaradsz, majd segítek bepótolni – vigyorgott csábító félmosolyával a fiú. Dóri elkapta a tekintetét. Ezzel bármikor képes elcsábítani.
Dóri pár másodperc gondolkodás után elsietett a nyerges felé. Ha Dani valóban igazat beszél, akkor ezt most nem szúrhatja el. Az adrenalin szétáradt a testében, szinte érezte, ahogy végigfolyik minden aprócska erében, gyomra összeszorult, és keze hirtelen remegni kezdett. Az izgalom olyannyira elterelte figyelmét, hogy az oldalán éktelenkedő hatalmas és fájdalmas lila foltot is elfelejtette, és azt, hogyan is szerezte. Felkapta Nevada és a saját felszereléseit, és elindult a folyosón.
- Várj, segítek! – sietett oda Dani és elvette a lánytól a nyerget. Dóri aprócska mosollyal köszönte meg, ami Dani lelkét reménnyel töltötte meg.

***

Nevada tökéletesen megértette, milyen fontos ez a lovaglás. Kissé kimerült volt még a tegnapi hosszú és fárasztó futás után, de gazdája ösztönzésére lendületesen és tempósan haladt az egyes feladatok felé. Dóri nyugodt kézzel és harmonikus segítségekkel irányította a lovat, miközben annak minden rezdülésére figyelt és kellőképpen reagált. Néhány kisebb bemelegítő akadály után Dani magasabbra rakott néhány rudat. Dóri szíve hevesebben kezdett verni, de megfelelő tempóval és nyugodtan vezette rá Nevadát az akadályra. A ló amint meglátta azt, kissé gyorsabb vágtába csapott át, így végül rossz helyről rugaszkodott el, és leverte az akadályt.
- Ez gyors volt. Lassabban gyere rá! – utasította Dani Dórit, aki bólintással jelezte, hogy értette. Felnézett a lelátón ülő két férfira, akik valamit összesúgtak és feljegyeztek valamit. Most tökéletes lesz, gondolta. Dani emelt pár centit a rudakon és Dóri vágtába ugrasztotta a heréltet. Keze nyugodt volt, és ezúttal tökéletes tempóval érkeztek az akadályhoz, és vették azt.
- Pazar. Lépés! Most megugrod azt a lenti akadályt, utána ezt az oxert itt középen, végül pedig lentről ezt a meredeket!
Dóri memorizálta az eltervezett útvonalat, és ügetés után vágtába váltott. Az első ugrás kissé kevésbé lendületesre sikerült, és Dóri kissé megijedt, hogy az oxerre nem lesz elég a tempó. Sarkával megbökte Nevada oldalát, ezzel fokozva az iramot. Nevada ezúttal tökéletesen megbízott gazdájában, és az oxer előtt tökéletesen elrugaszkodva ugrotta meg az akadályt. Dóri a levegőben repülve jelt adott a lónak, hogy melyik irányba haladnak majd tovább, így az állat a megfelelő lábára érkezve vágtázott tovább. Az utolsó ugrást könnyedén vették. Dóri három paskolással jutalmazta Nevadát, és lendületes ügetésben haladtak tovább. Dani jelt adott, hogy járassa le a lovat, így Dóri hosszú szárat engedett, hogy Nevada kinyújthassa hosszú, izmos nyakát. A barna szőrön fehér hab képződött a verejtéktől, a lány homlokán pedig apró cseppek jelentek meg. Nagyon kimerítő volt ez az edzés, de lelke még mindig szállt a levegőben, hiszen nagyon jó teljesítményt nyújtottak.

***

Dani a szabadidejében folyamatosan Balut figyelte meg. Ha most rajtakapja, gyanúja teljes mértékben beigazolódhat.
Balu az ebédszünetében elhagyta az istállót, Dani pedig kénytelen volt követni. A fiatal srác az istállót elhagyva a város felé vette az irányt, ahol átvágott a parkon, keresztül a nagy téren, amit üzletek, kávézók és éttermek öveztek, majd le a buszpályaudvar felé vezető sétálóutcán. Hamarosan balra kanyarodott egy úton, végighaladt rajta, végül egy aprócska kávézóba lépett, ahova Dani még soha nem ment be. Ezt most sem tette meg, hiszen az ablakban tökéletesen látta az eseményeket. Balu egy férfival rázott kezet, majd leültek. Sejtései igazak tehát!

***

Dóri az aznapi utolsó órája után még meglátogatta Nevadát. Hatalmas puszikkal halmozta el az állatot, hogy megköszönje neki a délelőtti eredményes lovaglást.
Hazafelé haladva Dani lakása előtt ment el. Mennyire hiányzik neki a fiú! Legszívesebben felcsengetett volna a kaputelefonon, hogy felmehessen hozzá. De ezt nem tehette. Még mindig annyira fájt neki, hogy ilyen kegyetlenül hazudott neki a szülei halálával kapcsolatban. Megpróbált visszaemlékezni, utoljára mikor érzett ilyet, de egyetlen pillanatot sem tudott felidézni. Nem ismert olyan fiút az életében, akihez ennyire vonzódott, akit ennyire meg tudott szeretni ilyen rövid idő alatt. Hibáival együtt is úgy érezte, szereti őt. Szívének minden sejtje azt súgta, bocsásson meg neki, de agyával tudta, hogy nem tudna benne újra megbízni. Teste kétfelé szakadt, és az egyik része nem tudta, kövesse-e a másikat.
Arcán egy kósza könnycsepp gördült le.  Nem értette önmagát. Egyszerre olyan boldog, és olyan tragikusan szomorú volt. A mai lovaglása Nevadával felejthetetlen volt, ami lelkét magasra emelte, mint egy sas a zsákmányát. Dani hiánya azonban minduntalan utat tört benne, és olyan hirtelen taszította a földre, mint amilyen hirtelen kerekedik a vihar egy nyári estén. Ebben a pillanatban pedig úgy érezte magát, mint a kisegér a sas karmai között, ami a tomboló viharban küzd egy augusztusi éjszakán. Hogyan is érthette volna ezt meg?
Elmélkedései közepette szinte észre sem vette, hogy valaki futva közeledik felé, majd a vállára teszi a kezét. Dóri összerezzent a rémülettől, amikor Dani egy mozdulattal bepördült elé. Arcán pajkos mosoly játszott. Dóri egy gyors mozdulattal letörölte a könnycseppet az arcáról.
- Úristen! Megijesztettél!
- Ne haragudj. Te sírtál? – lankadt le a mosoly Dani arcáról.
- Nem.
- Feljössz beszélgetni?
- Miről akarsz beszélni?
- Szerintem lenne mit…
Igaza volt. Tényleg lenne mit megbeszélniük.
- Tíz perc. – Dani arcán újra megjelent a reménykedő mosoly.
Dóri követte Danit a lakásába, ahol levette a cipőjét és kabátját, és a nappaliba ment, ahol leült a kanapéra. Dani pár másodpercperc múlva megjelent két bögre teával. Dóri igazán hálás volt. A tea mindig megnyugtatta.
- Fantasztikusan voltatok ma – kezdte Dani.
- Szerintem nem erről akartál beszélni.
- Én csak szeretném megtudni, mi jár a fejedben - túrt a hajába.
Dóri idegesen pillantott a kezében lévő bögrére. Kerülte Dani tekintetét. Szemei olyan tökéletesen kékek, és haja olyan ellenállhatatlanul kócos volt, hogy Dóri legszívesebben rávetette volna magát. Ennek hatását a párnapos borosta is csak erősítette. A lány szíve nagyot dobbant, és fészkelődni kezdett a kanapén.
- Ha elmondanám, mi jár a fejemben, te is csak összezavarodnál, mint én. Sokkal könnyebben leírható, amit a szívemmel érzek. Mert az az, hogy nagyon megkedveltelek, és nem akarlak elveszíteni.
- Akkor mi a baj? – ült közelebb Dani. Dóri érezte testének melegét és átható illatát, amit úgy imádott. Elhúzódott tőle.
- Nem tudom, hogy meg tudok-e bízni benned újra. Emellett pedig én azért vagyok itt, hogy díjugrató legyek, ahogyan te pedig azért, hogy egy nagyszerű edző váljon belőled. Úristen, Dani, ha belegondolok, mekkora kockázatot vállaltunk… - itt felpillantott a fiúra. – Szandi majdnem leleplezett minket. Akkor mi lett volna velünk?
- Akkor ezentúl jobban vigyázunk!
- Nem! Én… ezt már nem akarom tovább csinálni. – Szemei újra könnyekkel teltek meg. – Én most szeretnék csak a lovaglással foglalkozni. És nekem ez az egyetlen esélyem erre. Nem veheted el tőlem – Dóri hangja elcsuklott. Az utolsó pár szó kimondása szinte fizikai fájdalommal párosult.
- Igazad van. Ne sírj, kérlek! Teljesen igazad van – Dani karjába zárta Dórit. Ebben a pillanatban olyan törékenynek látta az amúgy erős és céltudatos lányt, akit annyira szeretett. Annyira szerette, hogy képes volt elengedni őt. Hiszen csak két év, és Dóri végez az akadémián…
- Holnap elmegyek Bankóhoz, és új edzők kérek – suttogta Dóri pár perc múlva, mikor kicsit megnyugodott. Dani megértette, és nem ellenkezett.