Dóri ott állt a hatalmas épület előtt, mögötte nagynénje, Adél, az ő férje és két gyereke. A lány tétovázott egy percig, majd elindult a bejárat felé. Valóban ez lesz az új otthona? Ez a hatalmas, gyönyörű épület, tele vele egykorú és hasonló érdeklődésű diákkal. El sem tudta képzelni, mi vár rá a következő 3 évben. Csak remélni tudta, hogy most már minden jóra fordul.
Belépett a bejárati ajtón, ahol szeme elé tárult az előcsarnok. Közvetlenül tőle jobbra a recepció fülkéje, balra pedig lépcsők és lift a felső emeletekhez. A termet néhány oszlop díszítette rendezetten, némelyiken egy-egy plakát ékeskedett. Ahogy beljebb lépett a csarnokban sürgölődő diákokat és szüleiket látta bőröndökkel. Voltak, akik a szemben elhelyezett automaták előtt nyomkodták a gombokat üdítőért vagy valami csemegéért. Az automaták előtt bőrkanapék voltak elhelyezve, középen pedig egy dohányzóasztal, rajta mérnöki pontossággal elhelyezett lovas magazinok. De nem ezek az újságok voltak az egyetlen olyan dolgok, amelyek az épület jellegéről árulkodtak. Az üresen maradt falakon dísznyergek és kantárok lógtak, helyenként pedig fogatos hámokkal díszítették a csarnokot. Az épület belsejének a beáramló napsugarak adták meg igazán a hangulatot. Az ablakok hatalmasak voltak, a fény csak úgy tódult be rajtuk. Egyszerűen gyönyörű volt.
Dóri lélegzete elállt, amikor tudatosult benne, hogy az új otthonát szemléli. Nem tudta elhinni, hogy a következő három évet ezek között a falak között fogja eltölteni. Hiszen itt minden annyira fenséges.
- Menjünk, jelentkezzünk be – fordult hozzá Adél. – Ti itt maradtok, vagy jöttök velünk? –intézte a kérdést most férjének, Patriknak és gyerekeinek, Vandának és Dominiknek.
- Elkezdjük behordani a cuccokat, ti menjetek, intézzétek el a szobát – mosolygott kedvesen Patrik. Vanda azonban, aki még csak 7 éves volt, kapva kapott az alkalmon, hogy kedvenc unokanővérével és anyjával tartson. Odaszaladt Dórihoz és megfogta a kezét.
- Akkor menjünk – nevetett Dóri, és elindult a nyilak után, amelyek a beiratkozás irányába terelték őket.

***

- Köszönöm, hogy elhoztatok. És vigyázzatok magatokra az úton! – búcsúztatta családját Dóri. Miután bepakolták a csomagokat a szobába, ami a második emeleten a harmadik volt, a kipakolást már a lányra bízták, és úgy döntöttek, hazaindulnak Nyíregyházára. Még hosszú út állt előttük.
- Te pedig hívj fel este, kíváncsi vagyok, milyen a szobatársad. Aztán várunk haza két hét múlva. Anya büszke lenne rád- mondta Adél, majd szorosan átölelte unokahúgát. Utána sorra a többiek is mind megölelték, Vanda puszikkal is elárasztotta. Dóri sikeresen leküzdötte a szemébe szökő könnycseppeket. Partik aggódva pillantott a lányra.
- Biztos nem gond, ha átalakítjuk a szobádat Dominiknek?
- Dehogy is. Hadd legyen végre saját szobája, hiszen már 10 éves- mosolygott, és megborzolta a kisfiú haját, aki erre vágott egy grimaszt, szülei pedig hangosan nevettek.
- Jobb, ha indulunk. Vigyázz magadra. Szia! – köszöntek el.
Dóri végignézte, ahogy beülnek a kocsiba, majd elhajtanak. A hátsó ablakon látta, ahogy a gyerekek vadul integetnek. Mennyire fognak hiányozni, gondolta Dóri, miközben ő is integetett, majd elindult új szobája felé. Kíváncsian várta már új szobatársa érkezését. Remélte, hogy jól kijönnek majd, és barátnők lehetnek. Fent a szobában bekapcsolta laptopját, bekapcsolta kedvenc zenekarja zenéit, majd nekilátott a kipakolásnak.
Alig egy óra múlva nagy zajt hallott a folyosóról, mintha egy bőrönd hangos csapódása lenne a folyosóról, majd egy lány szitkozódásait. Kinyitotta az ajtót, hogy szemügyre vegye, honnan jönnek a hangok. Jobbra nézve egyből megpillantotta a lépcsőn küzdő lányt, aki minden erejével próbálta felcibálni súlyos bőröndjét. Dóri a segítségére sietett, és megfogta a bőrönd másik végét.
- Hadd segítsek – mondta kedvesen mosolyogva.
- Oh, nagyon köszönöm. Egyedül biztos megszakadtam volna.
- De ugye tudod, hogy van lift is? – nevetett Dóri.
- Ki nem állhatom a lifteket. Mintha minden percben le akarna szakadni.
- Ilyen nehéz bőrönddel meglehet. Elhoztad az egész házat?
- Dehogy, ezek csak a kedvenc ruháim. A fél cuccom még lent van. – Ezzel felértek a lépcső tetejére. – - Nem tudod, melyik a 206-os? – kérdezte a lány, kezében a kulcsot és egy papírlapot vizsgálva.
- De, itt van, ez az. Nem kell messzire menni – vezette be. – Szóval te vagy az új szobatársam – fordult hozzá Dóri, amikor beértek a szobába. – Én arra az ágyra pakoltam le, de ha esetleg cserélni szeretnél, nekem teljesen mindegy, hol alszok – mosolygott. – Ja, és egyébként Vázsonyi Dóri vagyok.
- Kiss Timi. Nekem jó lesz az az ágy, köszi. Viszont a szoba elég kicsi. Azt hittem, nagyobb lesz – panaszkodott a lány. Dóri kissé meglepődött. A szoba legalább kétszer akkora volt, mint az otthoni kuckója, és egyáltalán nem hasonlított egy átlagos kollégiumi szobára. A falak barackszínűek voltak, az ajtók frissen festettek, az ablakok pedig korszerűek. A szobában két ágy volt, az egyik a bal, a másik a jobb alsó sarokban az ablakok alatt. A bal fal mentén helyezték el a két hatalmas szekrényt, vele szemben a jobb oldalon az íróasztalokat, ezek mellett pedig egy ajtó nyílt a mosdóba. A helység nem volt nagy, csak egy vécé és egy mosdókagyló volt benne.
Timi a szoba közepén hagyta a bőröndöt, majd Dórihoz fordult.
- Segítesz felcipelni a többi cuccomat?
- Ha én jöhetek a lifttel, akkor szívesen.

***

Este, miután mindketten kipakolták a csomagjaikat, és Dóri beszélt az otthoniakkal, Timi még elment a koleszbeli ismerőseihez, hogy megtárgyalják beköltözésük első napját. Dóri egyedül maradt hát a szobában, így volt egy kis ideje elgondolkozni. Eszébe jutott, amikor először látta az akadémiát. Teljesen elvarázsolta a hangulata. Az istálló hatalmas volt és világos, mindennek megvolt a helye, és a földön egy szalmaszál sem éktelenkedett. Ennek már lassan egy éve, és Dóri szinte el is felejtette, mennyire elérhetetlennek gondolta ezt az életet. Egy évvel ezelőtt, a nyílt napon, ahova legjobb barátnője, Kitti kísérte el, gondolni sem merte volna, hogy egyszer az akadémia falai között fog végigsétálni, mint diák. Mindig állatorvos szeretett volna lenni, díjugratással kapcsolatos álmai pedig már évekkel ezelőtt szertefoszlottak.
Ahogy ezeken morfondírozott, hamarosan álom jött a szemére.