Másnap a beiratkozásnál Dóri megkapta az órarendjét és az edzőjének a nevét is megtudta. Maurer Dániel. Véletlen egybeesésnek gondolta, hogy a díjugrató példaképe Maurer Attila volt még évekkel ezelőtt. Hatalmas szívfájdalma volt, amikor pár évvel ezelőtt bejelentette nyugdíjba vonulását. Ami azonban a legfontosabb volt, hogy megkapta a lovát is. Persze csak ideiglenesen, hiszen rengeteg ló közül válogathatott, és ha a neki kiosztott lóval nem lettek volna összhangban, akkor bármikor kérhetett egy másikat. Remélte, hogy erre nem lesz szükség. Nevada, emésztgette magában a ló nevét, majd elindult, hogy megkeresse. Végigjárta a hatalmas főistállót. Szerencsére nem kellett sokáig keresnie a bokszot, mert az előadótermek irányából a negyedik boksz volt. A folyosó nagyon széles volt, és Dóri elképzelte, ahogy egy mozgalmas napon a diákok fel-alá járkálnak a lovaikkal, felszerszámozzák őket, majd kitakarítják a bokszaikat. Elképzelni is nehezére esett.
Nevada a bokszban állt, az sarok felé fordulva. Dóri szemügyre vehette hatalmas termetét. A ló gyönyörű sárga volt, testét semmilyen fehér jegy nem díszítette. Patái palaszürkék voltak, sörénye pedig középhosszú. Szőrét fényesre kefélték, farka pedig vízeséséként omlott alá. Dórit kísértetiesen emlékeztette arra a lóra, amelyet egy éve látott ebben az istállóban, és amit Kittivel csodáltak meg, amikor az a lovászfiú elkezdett velük beszélgetni. Mit is mondott akkor? Dóri próbálta felidézni a szavait, de csak annyi jutott eszébe, hogy nem kedveli az idegeneket.
- Nevada! – szólította meg kedves, csilingelő hangon a sárga heréltet. A ló rá emelte tekintetét, figyelte egy ideig, majd visszabámult a sarok felé. Jól kezdődik, gondolta a lány. A bokszajtóhoz lépett, és elhúzta a reteszt, hogy belépjen a lóhoz. A herélt ekkor már élénkebben figyelte az eseményeket, és most kíváncsian fordult Dóri felé. A lány nem húzta be teljesen az ajtót, majd kinyújtott kézzel közelebb lépett a lóhoz. Az megszaglászta a kezét, majd hátrasunyította a füleit.
- Hát te nem vagy a legkedvesebb jószág, tudod-e? Nem baj, én azért tudom, hogy jó barátok leszünk – mondta halkan. Látta a ló szemeiben, hogy nem akarja bántani, így kedvesen végigsimított a nyakán. Előhúzott zsebéből egy fél répát, amit direkt a leendő lovának készített be, majd határozottan a ló orra elé tartotta. Nevada félénken vette el a csemegét, majd amikor megérezte a finom ízt, megbökte Dóri kezét. A lány jókedvűen nevetett, újra megsimogatta a lovat, majd elhagyta a bokszot.

***

Délután úgy döntött, megejti az első főzést a kollégiumban. Szintenként egy konyha volt, így a második emeleti konyhába telepedett le, ahol éppen senki nem volt. Nagyon szeretett főzni, arra az időre emlékeztette, amikor anyjával még együtt főztek otthon, és gyakran elképzelte, ahogy főzés közben megbeszélik a napjukat. Hiányzott neki ez az idő. Hiányzott neki az anyja…
A tészta már főtt a tűzhelyen, és a hozzá készített carbonara szósz már tányéron volt, amikor hirtelen berontott egy lány. Dóri ijedten fordította tekintetét a lányra, aki mogorván nyugtázta jelenlétét.
- Szia – köszönt neki Dóri, de lány csak egy halk köszönést ejtett meg.
- Ne haragudj, de az olcsó fazekad pont ott van, ahol én is főzni szeretnék. Nem igyekeznél kicsit jobban eltakarodni innen? – kérdezte korántsem kedvesen az idegen.
- Nagyon sajnálom, de a tészta főzési idejét nem tudom mágikus képességeimmel lecsökkenteni, és akármilyen hihetetlen, még a te kevésbé olcsó fazekadban sem lenne előbb kész. De ne aggódj, két perc múlva végzek – válaszolt nyugodt hangon Dóri. A lány bámult rá pár másodpercet.
- Tudod mit? Akkor inkább egy szinttel feljebb megyek – közölte, majd ellibegett.
- Egy kis testedzés sosem árt.

***

Az akadémiában az órarend évfolyamonként változott. Az elsősöknek kettő, a másodéveseknek három, a harmadéveseknek pedig négy edzésük volt egy héten. Mivel három fedeles lovarda is volt, nem volt nehéz beosztani a diákokat. Napi nyolc edzés volt, és ha valamelyik diák szeretett volna még edzeni, az órák után megtehette, vagy az edzők engedélyével a legnagyobb fedelesben az edzések közben is használhatta a pályát. Dóri szerencsésnek érezte magát, mert az egyik edzése kedden fél öttől fél hatig volt, míg a másik pénteken kilenctől tízig tartott. Az elsősök esetében gyakori volt, hogy mindkét edzést ugyanaz az edző tartotta, de előfordultak kivételek. A másodikosok és harmadikosok körében ez már nem feltétlenül volt így. Az akadémián egyébként hat állandó edző volt, emellett pedig két kisegítő edző, akik – ha kellett – beugrottak megtartani egy-egy órát. A lovaglás mellett a diákok persze rengeteg elméletet is tanultak. Dóri félévi tantervében szerepelt például anatómia és élettan, takarmányozástan, munka-, tűz- és környezetvédelem, lovak egészségvédelme, lóhasználat és idegen nyelv.
Az akadémián kedden elkezdődtek az edzések, szerdán pedig az elméleti oktatás, így Dóri először az első lovaglás miatt aggódott. Nem tudta, mire számítson, félt az edzőjétől, Maurer Danitól, - habár Timi nagyon lelkendezett róla, és irigykedett Dórira, amiért őt kapta – és persze Nevadától is tartott egy picit. Remélte, hogy nem égeti le magát első alkalommal.
A bokszban pucolta le a heréltet, miközben izgalmait próbálta minél mélyebbre ásni magában. Az istálló megtelt élettel, diákok sürögtek-forogtak a folyosón és a bokszokban. Nevada tűrte a kellemes masszázst, amit a gumivakaróval okozott neki, és a lány közben próbált kedves hangon mondatokat mormolni a lónak, hogy hallja a hangját és megszokja azt. Kavargó gyomra megnyugodott, amikor rájött, hogy a ló igazából nagyon kedves jószág, csak egy kissé félénk még, így időt kell adnia neki, hogy hozzászokjon. A nyergelésnél folyamatosan figyelte a lányt, de Dóri csak finoman és apránként szorított a hevederen. A zablát a ló nem szívesen vette a szájába, de Dóri határozott fellépéssel parancsolt az állatnak, majd kedves paskolással dicsérte meg. Megfogta a szárakat, majd egy nagy belégzés kíséretében elindult a fedeles lovarda felé. Mindkét edzése az egyik kisebb fedeles lovardában volt. A pálya homokkal volt befedve, amit olykor-olykor vizeztek, hogy ne szálljon a por az egész épületben.  A bejárati ajtó egy hatalmas tolóajtó volt, amit mérete ellenére könnyen lehetett elhúzni. Dóri Nevadával a sarkában belépett a pályára, ahol senki nem lovagolt, de középen egy széken egy férfi ült, aki a hang hallatán felállt és zsebre tett kézzel várta, hogy a lovas odamenjen hozzá. Dóri azonnal megértette a dolgát, és tudta, hogy Maurer Dani áll előtte, de egyáltalán nem így képzelte el a férfit. Alig tűnt nála idősebbnek, ruhája és haja tökéletesen állt. Dóri nem tudta levenni a tekintetét a gyönyörű kék szempárról, ami a szemébe bámult. Dani vonásai lágyak és kedvesek voltak ugyan, mégis volt benne valami határozottság és megmagyarázhatatlan szigor. Haja egyenes volt, oldalt kicsit rövidebbre nyírt, fényes mogyoróbarna színben pompázó. Bézs színű pólója alól izmos test rajzolódott ki.
Ahogy a lány egyre közelebb ért hozzá, felismerte benne a nyílt napon látott fiút. Visszaemlékezett, akkor hogyan látta, de nem tudta felidézni, miért gondolták Kittivel, hogy egy lovászfiúval van dolguk, hiszen megjelenése nemes volt, ruhája pedig drága, amit egy lovász nem feltétlenül engedhet meg magának.
- Szia, Dóri. Maurer Dániel vagyok – köszönt, és szívélyes mosollyal kísérte szavait. Dóri talált valami ellenállhatatlan könnyedséget szavaiban és mosolyában. Mielőtt Dóri bármit mondhatott volna, a férfi folytatta: - Először is, szeretném, ha tegeznél, hiszen maximum három év van közöttünk. Nyugodtan hívj csak Daninak.
- Rendben – nyögte ki zavarodottan a lány. Húsz éves kora ellenére hirtelen egy aprócska tini lánynak érezte magát. Idétlensége enyhítésére mélyen a fiú szemébe nézve rámosolygott.
- Oké, akkor kezdjük, ülj fel! – Dóri feltette kobakját, majd felkészült, hogy felszálljon, de amikor lábát a kengyelbe helyezte, Nevada arrébb táncolt. Dani megfogta a ló kantárszárát, de a herélt még így is próbálkozásokat tett a kipördülésre. Ám ez Dórit kicsit sem zavarta, gyors és határozott mozdulattal pattant fel a hatalmas ló hátára. Nevada két gyors mozdulatot tett előre, de a lány – uralva a helyzetet – meghúzta a szárakat és megállásra kényszerítette a lovat.
- Igen, Nevada egy nehéz ló. Ahogy a nyílt napon is említettem, kesztyűs kézzel bántak vele a kiképzése során – mondta könnyedén, és egy sokat sejtető vigyort küldött Dóri felé. A lány meglepett mosollyal válaszolt. – Tudnod kell, hogy én az első edzéseken futószárazással kezdek, akármilyen megalázó is ez a diákoknak. Először az ülés körüli hibákat fogjuk kijavítani – közben feltette a lóra a futószárat. – Habár te gyönyörűen ülsz a lovon, ahogy az anyagodban láttam, neked is vannak hibáid – levette a lóról a kantárszárat, majd kivette a lány lábát a kengyelből, és szíjastul levette a nyeregről a vasat. – Ezt addig nem is kapod vissza – emelte fel a kengyeleket, és elindította Nevadát, aki tiltakozva az ostor ellen ügetni kezdett. Dani ledobta a hosszú tárgyat, és lépésre utasította a heréltet. – Ezentúl ha nem leszek itt az edzések elején, nem kell megijedned, felülsz a lóra és elkezdesz vele lépegetni vagy ügetni a pályán, közben gyakorolhatod a tanultakat. Az első órák természetesen arról fognak szólni, hogy te és Nevada összeszokjatok, és jó párt tudjatok alkotni.
Dani az edzés folyamán végig beszélt Dórihoz. Elmondta, mire kell számítania lánynak, majd hivatalosabb dolgokról beszélt. Az ülésével kapcsolatos hibákat határozott szigorral, ugyanakkor érthetően és kedvesen magyarázta el. Nevada többször bakolt vagy elindult gyorsabb jármódba, és a lány tudta, hogy nem lesz könnyű dolga az állattal, ugyanakkor már most nagyon megkedvelte heves természete miatt.
Az edzés végére Dóri nagyon elfáradt, és tudta, hogy másnapra izomláza lesz, hiszen a kengyel nélküli ügetés nagyon kimerítő volt. Miközben leszállt a lóról, visszatette a szárat, levette a futószárat és meglazította a hevedert, Dani még mindig beszélt hozzá, de az óráról egy szót sem mondott, ami feltűnt a lánynak.
- Mit gondolsz, milyen voltam? – kérdezte kissé félénken, de tettetett önbizalommal a lány. Dani halkan nevetett, majd így válaszolt:
- Hát, ilyet az itteni diákok nem igazán szoktak kérdezni. Mindenki el van telve a tudásától, és az első alkalmakkor gyűlölnek a megalázó futószárazás miatt.
- Szerintem egyáltalán nem megalázó, sőt, ha te úgy gondolod, hogy szükséges, akkor nagyon is örülök neki.
- Ennek örülök. Egyébként a véleményem az, hogy egy nagyon tehetséges lány vagy, egyáltalán nem tartasz a lótól, habár most ültél rajta először és nem egy könnyen kezelhető jószág. Többet egyelőre nem tudok mondani, de a beküldött anyagod alapján nem csalódtam benned. Legalábbis egyelőre, remélem így is marad.
Közben elindultak a boksz felé. Dani követte a lányt, ugyanis neki is az utolsó edzése volt. Az istállóban most már kisebb volt a mozgás, mint délután, de még mindig voltak legalább öten a folyosón.
- Egyébként hányan néztétek meg azt az anyagot?
- Nem sokan, csak a felvételi biztosság és néhány edző. Egyébként én voltam az, aki Nevadát neked osztotta be. Remélem nem haragszol érte – mosolygott a fiú.
- Dehogy, hogy haragudhatnék. A legjobb ló, akin eddig ültem – mondta a lány, és végigsimította a ló nyakát. Nevada fáradtan prüszkölt egyet.