Hétvégén Dóri rengeteget töprengett a péntek délután eseményein. Hihetetlenül dühös volt Danira, és el sem tudta képzelni, hogy valaha meg tudna neki bocsájtani. Hogyan játszhatta el így a bizalmát? A családja előtt megpróbált mosolygós maradni, hogy ne kelljen Adélnak és Patriknak elmesélnie a történteket. Képtelen lett volna zokogás nélkül beszélni erről.
A következő hét hétfőjén Dóri mindent megtett, hogy a Nevadához tett látogatása alatt véletlenül se fusson össze Danival. Pontosan tudta, hogy a fiú mikor tart órát, így könnyű volt elkerülnie. A másnapi edzéssel azonban nem tudott mit tenni. Akár le is mondhatta volna, de úgy döntött, nem akar ilyen gyerekesen viselkedni. Hiszen nem Dani, hanem a lovaglás miatt az akadémia tanulója.
Rosszkedvét csak Nevada jelenléte enyhítette az edzésen. A bemelegítés alatt Dóri elhatározta, hogy az aznapi edzésen kifogástalan teljesítményt fognak nyújtani, és remélte, hogy ezt Nevada is megértette. Tíz perc lépés után ügetésre utasította a lovat. Alig haladtak így pár kört, mire Dani lépett be az ajtón. Arca merev volt és feszült, eltűnt róla az előző pár hét jókedve. Dóri kényszerítette magát, hogy ne kezdje bámulni. Folytatta tovább az ügetést, közben pedig a ló fülei között előre nézett. Dani középen leült az egyik felállított akadályra, Dóri érezte magán a pillantását. Hirtelen nagyon feszült lett, amit Nevada is megérzett, és idegességében a fejét kezdte rángatni. Dóri bosszankodva húzta fel a ló nyakát. Megőrjítette ez a szótlanság.
Daninak fogalma sem volt, mit kéne mondania a lánynak. Pontosan tudta, mekkorát hibázott, de nem bírta elviselni a lány eltávolodását. Mindennél jobban vágyott rá, hogy mindent elmondhasson neki, de fogalma sem volt, hogyan kezdhetné el. Tíz perc elteltével azonban erőt vett magán.
- Dodó, én tudom, hogy milyen nagyot tévedtem. Rettenetesen sajnálom, és szeretném jóvá tenni! – kezdte, de a lány szó nélkül folytatta az alakzatok lovaglását. - Apám kiskoromtól kezdve erőltette a lovaglást és a díjugratást, versenyekre kellett járnom, és ha valahol nem értem el jó eredményt, akkor kiabált velem, és azt éreztette, hogy semmire sem vagyok képes. Ha a versenyeken hibáztam, eladta a lovamat és újat vett helyette. Tizennyolc éves koromban egy regionális válogató versenyen, ahol a lovammal egyet vertünk, mindenki előtt rángatott le a lóról a köröm után. Elegem lett, megmondtam neki, hogy nem lovagolok többet, és Budapestre költöztem. Anya titokban folyamatosan támogatott anyagilag. Ekkor kezdtem el szerencsejátékozni, és alkalomadtán többet ittam a kelleténél – arca összerándult az emlékre. – Akkoriban volt egy lány, aki nagyon ragaszkodott hozzám. Egyik este éppen egy pókerpartiról mentünk haza, én vezettem, és ez a lány megkért, hogy hagyjam abba a kártyázást. Nagyon összevesztünk, ideges lettem, és az egyik kanyarban kisodródva nekihajtottam egy fának. Én könnyebb sérülésekkel megúsztam, de a lány beszorult, a tűzoltók mentették ki. Másfél hónapig feküdt a kórházban. Apám kifizette az óvadékot, így nem kerültem börtönbe. Ezután hagytam abba a játékot és az ivást, elmentem egy sportoktatói tanfolyamra, és így kerültem ide. Nagyvonalakban ennyi. Tudom, hogy el kellett volna mondanom neked, de egyszerűen nem voltam rá képes – fejezte be Dani. Dóri a történet közben végig úgy tett, mintha nem figyelne, de egész idő alatt magában megrágott minden egyes szót. Soha nem gondolta volna, hogy ez a fiatal férfi, aki olyan intelligens, jóakaratú és gyengéd volt, ilyen dolgokat művelt a múltjában. És amit Maurer Istvánról hallott… gyerekkori példaképe tényleg ilyen borzalmas dolgokat művelt volna a saját fiával? A szíve mélyén tudta, hogy hinnie kell Daninak, de mégis kételkedett szavaiban. Egyszer már átverte, bármikor megteheti újra.
Dani minden szavával mintha újra átélte volna múltját. Apja fájdalmas emléke mélyen élt a fejében, az iránta érzett gyűlölet újra és újra előtört, amikor csak kimondta a nevét. Ám az most jobban aggasztotta, hogy Dóri egy szót sem szólt hozzá. Tudta, hogy időt kell adnia neki, hogy átgondolhassa, amiket hallott, és megbocsájthasson neki. Mert Dani hitte, hogy meg fog. De olyan nehéz volt a várakozás, pedig még csak négy nap telt el.
Dóri képtelen volt koncentrálni. Nevada egyre inkább megérezte gazdája zavarodottságát, és ő is átvette azt. Nem érette ezt a hirtelen támadt feszültséget, hiszen Dóri mindig olyan kiegyensúlyozott és nyugodt volt, amikor ráült. Tüntetőleg a fejét kezdte dobálni, majd amikor ez sem hatott, ugrálni kezdett a lány alatt. Dóri kiülte a ló bakolásait. Kissé furcsállta ugyan, hiszen régen nem csinált már ilyet a ló, de tekintve, hogy fél éve rendszeresen ugrándozott alatta, nem törődött vele.
Dani az akadályok irányába utasította a lányt. Néhány kisebb bemelegítő ugrás után magasabbra emelte az akadályokat, és végül oxert épített a pálya közepére. Dóri nyugodt kézzel irányította rá a lovat, de mégsem volt elég határozott. Nevada nem tudott mit kezdeni gazdája zavarával, így az utolsó pillanatban megtorpant az akadály előtt és ellenszegült. Nem bízott Dóriban eléggé. Dóri a hirtelen mozdulattól a ló nyakán keresztülbukfencezett és a vastag, tömör rudakra érkezett, kezében tartva Nevada kantárszárát, aki ijedtségében húzni kezdte az immár földön fekvő lányt. Dóri gyorsan elengedte a szárakat, és a felette tornyosuló Danira pillantott. A fiú arcán megdöbbent aggodalom tükröződött.
- Jól vagy, Dodó? – kérdezte, miközben a lány karjáért nyúlt, hogy felhúzza.
- Ne hívj Dodónak! – sziszegte mérgesen a lány. – És ne érj többet hozzám.
- Dóri, nem bírom, ha ilyen hangon beszélsz velem – mondta könyörgő hangon Dani, miközben Dóri nehézkesen feltápászkodott a talajról. Minden porcikája sajgott. – Tudod, hogy szeretlek!
Dóri meglepetten pillantott fel Danira. Ez volt az első, hogy a fiú kiejtette ajkain ezt a szót. Miért éppen most? siránkozott magában Dóri. Mennyire szerette volna megmondani neki, hogy ő is szereti. De ebben a pillanatban haragja erősebb volt, mint szerelme. Pillantása ismét dühössé vált, és nehéz léptekkel indult meg Nevada felé. A dereka, ahol a rudakra esett, hihetetlenül fájt, és lelki szemeivel már látta magán a hatalmas lila foltokat. Mégsem akarta kimutatni fájdalmát. Felpattant a ló nyergébe, és a hatalmas faajtó irányába indult.
- Szerintem mára végeztünk – mondta félhangosan Daninak. Úgy döntött, kimegy egy könnyű terepre, hogy kiszellőztethesse fejét.

***

A terepről visszaérve Nevadáról szinte folyt az izzadtság, annak ellenére, hogy alig fél óráig voltak kint. Dóri jól megfuttatta a lovat, hogy mindkettejükből kiszálljon a feszültség. Nevada élvezte a száguldást, akárcsak gazdája, de a lány fejéből mégsem tűntek el az aggasztó gondolatok. Dani minden szavát újra és újra megrágta magába, melyiket hiheti el, és melyiket nem.
Az istállóba mégis némi jókedvvel tért vissza. A tavaszi időjárás mindig felderítette kicsit. A napfény áttűzött a rügyekkel teli faágakon és a madarak vidám csivitelése zengte be az erdőt. Mire visszaértek, a nap már a horizont felett járt, és a talajjal szinte merőleges sugarak világították be az istállót, aminek ajtaját végre teljes szélességében széthúzták. Néhány ló feje a folyosó felé figyelt, amikor Nevada patájának dobogása megütötte fülüket. Dóri a kikötőben állította meg Nevadát, ahol lepattant a hátáról. Jó alaposan megpaskolta a lovat, és egy nagy puszit nyomott az orrára.
- Neked nem az edzés után kéne most visszatérned? – kérdezte a háta mögött egy kedves, ismerős hang. Dóri mosolyt erőltetett az arcára, mielőtt megfordult.
- Lerövidítettük az edzést, és inkább terepre mentem ki. Leestem egy oxer előtt, és jobbnak láttam kiszellőztetni a fejem – felelte Balunak. A fiú arcára hirtelen aggodalom ült ki, mire Dóri folytatta – nyugi, semmi bajom, csak egy kicsit megütöttem az oldalam. – Dóri felegyenesedett, miután leszerelte Nevada ínvédőit, és pulcsiját felhúzva a derekára nézett. El is felejtette a fájdalmat, amit az esés okozott, ám amikor megpillantotta a hatalmas vöröseslila foltot az oldalán, újra beléhasított az érzés.
- Jóságos… Ez hatalmas – lépett közelebb Balu. – Várj, hozok körömvirág krémet, az jó rá.
- Igazán nem szükséges. Csak egy picit fáj, de kibírom – mondta Dóri, de Balu már el is robogott a folyosón. Az utóbbi időben Balu gyakran feltűnt a közelében, de Dóri egyáltalán nem bánta ezt. Jól el tudott beszélgetni a fiúval, és nagyon megkedvelte. Ezalatt a pár hét alatt Balu rendesen beletanult a munkába, nagyon jól bánt a lovakkal, Dóri még azt is észrevette, hogy olykor-olykor beszélt is a kedvenceihez, és a lovak is gyakran kedvesen megbökdösték őt.
Balu hamarosan visszatért egy kör alakú dobozzal, és Dóri felé nyújtotta. A lány elvette tőle, és óvatosan bekente a foltot. Minden erejével azon volt, hogy arca ne torzuljon el, amikor a derekához ért, de tudta, hogy Balu látja szenvedését.
- És hogy történt? – kérdezte Balu.
- Megállt az oxer előtt, én pedig lebukfenceztem a nyakán, pont a rudakra. Mindenkivel előfordul.
- De Nevadára nem jellemző, hogy megáll az akadály előtt…
- Honnan tudod? Csak nem figyeled az edzéseinket? – kacsintott Dóri viccesen Balura, ő pedig széles vigyorral válaszolt. Dóri ilyenkor nagyon vonzónak találta a fiatal fiút, és az ő szája is akarva-akaratlanul mosolyra húzódott.  
- Köszönöm – nyújtotta vissza Dóri a tubust.
- Nekem mennem kell, még van pár dolog, amit el kell intéznem. Ha gondolod, visszaviszem Nevadát a bokszba – ajánlotta.
- Nem kell, megoldom. De azért köszi – mosolygott rá kedvesen Dóri. Balu ragyogó vigyorral köszönt el a lánytól, és már ott sem volt.

***

- Szia! Téged kerestelek – köszönt Balu, amikor belépett az edzők irodájába, és megpillantotta Danit, aki egyedül ült az íróasztala felett.
- Mit akarsz?!
- Dóriról akarok beszélni – közölte egyszerűen Balu, keze a zsebében lapult. Dani ingerülten pillantott fel rá, és felpattanva a székből pár lépéssel leküzdötte a közöttük lévő távolságot.
- Ennek igazán örülök, mert róla már én is akartam veled beszélni. Ne hidd, hogy nem vettem észre, hogy mostanában gyakran legyeskedsz körülötte. És ennek én egyáltalán nem örülök. Szóval jobb lesz, haver, ha leszállsz róla, mert úgy érzem, valami rosszban sántikálsz!
- Nyugalom! Én csak ezt akartam odaadni – nyújtotta oda Balu az eddig zsebében lapuló mini DVD lemezt. Kissé megijesztette Dani heves monológja, de ezt esze ágában sem állt kimutatni, így keményen állta a másik pillantását.
- Mi ez?
- Dóri edzéseinek felvétele összevágva. Ha megmutatod a többi edzőnek és az igazgatónak, tuti versenyezhet idén. Vagy legalábbis kap még egy esélyt. Azt csinálsz vele, amit akarsz! – mondta Balu. Dani dermedten figyelte a lemezt, majd elvette Balu kezéből, az pedig kihasználva Dani szótlanságát, kisuhant az ajtón.