Fél hét volt, amikor Dóri hazaért, ahol Timi a tükör előtt állva sminkelte magát.
- Szia! Hová készülsz? – kérdezte Dóri, és lehuppant az ágyára. Kissé elfáradt az edzés alatt.
- Páran beugrunk abba a közeli szórakozóhelyre. Ha van kedved, te is jöhetsz – mosolygott rá Timi.
- Nem hangzik rosszul. Mikor indulsz?
- Ha elkészülsz. Van idő, megvárlak.
- Akkor sietek!
Dóri felpattant az ágyról és felkapott a szekrényből egy farmer rövidnadrágot és egy fehér ujjatlan pólót. Gyorsan letusolt, és rendbe rakta a haját. Hosszú barna fürtjeit lófarokba kötötte a feje tetején, majd tussal kihúzta a szemét. Hétre már indulásra készen voltak mind a ketten.
- És egyébként kik jönnek még? – érdeklődött Dóri.
- Ez egy jó kérdés. Én sem tudom pontosan. Azt tudom, hogy Szandi és Máté jönnek.
- Jó, hogy megkérdeztem, mert fogalmam sincs, kik azok – nevetett a lány.
- Nézd csak, van egy ilyen combzoknim, tök jól illene a szerkódhoz. Szívesen kölcsönadom.
- Ó, nagyon köszönöm – hálálkodott Dóri, majd elindultak. Timi bezárta a szobaajtót, és elindultak a folyosón, hogy Szandit összeszedjék. A lány a folyosó végén lakott.
- Egyébként Szandi egy elég érdekes személyiség. Nagyon el van kényeztetve, és a családja hót gazdag. Először nagyon bunkónak fogod találni, de igazából nem rossz ember. Megvannak a maga hülyeségei, az igaz, de ez minden. Ő és Máté is abba az iskolába jártak, ahova én, innen ismerem őket. Bár úgy igazán soha nem voltunk jóban, de hát mégis jobb ismerősökkel lenni. Szandi és Máté régebben jártak, de aztán Máté szakított, és Szandi azóta is bele van zúgva a csávóba, ami szerintem elég gáz, de hát nincs jogom beleszólni – nevetett Timi.
Miközben mesélt odaértek a szoba ajtaja elé, Timi pedig bekopogott. Egy hangos „gyere” kiabálás hallatszott bentről. Timi lépett be először, Dóri csak félénken követte. Szandi éppen a cipőjét vette fel, az ágyon pedig egy srác ült, akiről Dóri gondolta, hogy csak Máté lehet.
- Sziasztok! Remélem nem baj, ha én is csatlakozok hozzátok - mosolygott kedvesen.
- Te? – hallotta az ismerős hangot. – Te vagy az olcsó fazekas lány, ugye? – kérdezte gúnyosan Szandi. – Látom nem csak a fazekad olcsó, hanem a szerelésed is. Biztos van pénzed eljönni bulizni?
- Hagyjad már! Ha szeretnél, persze, hogy jöhetsz velünk – lépett fel a védelmére Máté. – Legfeljebb meghívunk egy italra – nevetett a fiú. Utóbbi megjegyzését valószínűleg viccnek szánta, ám Dóri egyáltalán nem tartotta poénosnak, mégis próbált udvariasan válaszolni.
- Erre nincs szükség, van nálam elég pénz.
- Még jó, mert én biztos nem fizetek neked semmit – vicsorgott Szandi, aki észrevette Máté kedves vigyorát az idegen felé. Dóri hirtelen úgy érezte, szívesebben maradna a kollégiumban, de nem akart ekkora örömet okozni Szandinak, aki ilyen hamar elítélte őt, amiért családja nem olyan gazdag, mint az övé. Elhatározta, hogy mindenképpen jól fogja magát érezni este. Elvégre már legalább fél éve nem járt szórakozóhelyen.
Hamar elindultak, és tíz perc múlva már ott is voltak az Isztambulnak nevezett helyen. Útközben Timi elmondta neki, hogy ez egy olyan hely, ahol hétvégente különböző ismert zenekarok lépnek fel, hétközben pedig DJ zenél. Ugyan Dóri szívesebben járt koncertre, nem utasította el a gépi zenét sem. Amikor beléptek az épületbe egyből csatlakozott hozzájuk egy csapat, akiket a lány már látott a kollégiumban vagy az istállóban. Mindenkinek kedvesen bemutatkozott és próbálta a neveket megjegyezni, de néhány néven kívül nem emlékezett senkire sem. Néhányan azonnal táncolni kezdtek, de Dóri inkább azzal a csapattal tartott, akik egy ital társaságában leültek beszélgetni egy csendesebb helyre. Kitárgyalták, kinek milyen az órarendje, milyen edzőket kapott, és végül hogy kinek milyen lova van. Dóri felfigyelt rá, hogy mindenkinek saját lova van a csapatban, kivéve őt és egy lányt, akit Noéminek hívtak. Később megtudta, hogy Noémi másodéves, és ő is ösztöndíjjal került be az akadémiára, akárcsak ő, így hamar közelebb érezte magához a lányt, és remélte, lesz alkalma beszélgetni vele. Hamarosan a lovas felszerelésekre terelődött a szó, és a társaság jó része a márkás és drága dolgok mellett foglalt állást, így a lány nem igazán tudott a témához hozzászólni, úgy döntött, kér magának még egy italt. Már megivott egy vodkanarancsot, és mivel már jó ideje annak, hogy utoljára bulizott, érezte a szédülést a fejében. A pultnál várva az italára valaki hirtelen megérintette a vállát hátulról. Máté mosolygott rá.
- Már kértél? – kérdezte szinte kiabálva, mert a zene hangosan szólt a mellettük felállított hangszóróból. Dóri bólintással válaszolt. – Kár, pedig meghívtalak volna. És természetesen nem azért, amit a koleszben mondtam – nevetett. Még mindig nagyon humorosnak találta a megjegyzését.
- Majd legközelebb – mosolygott Dóri. Most, hogy volt ideje közelebbről is megfigyelni a fiút, igazán helyesnek gondolta. Haja szőkésbarna volt, szemszíne pedig csábítóan mélybarna. Arcvonásai lágyak, szinte kisfiúsnak hatottak, de volt benne valami ellenállhatatlanul vonzó. Dóri egy pillanatig értette, Szandi miért van belezúgva. A pult mögött álló lány odanyújtotta a vodkanarancsot.
- Egy martinit kérek. – Dóri hirtelen nagyon elszégyellte magát, amiért ilyen olcsó italt iszik, ám ez nem tartott sokáig. Soha nem bánkódott, amiért az ő családja nem volt olyan gazdag, mint mások. Boldog volt, hogy Adél és Patrik befogadta őt a tragédia után…
- Szóval Dórinak hívnak, igaz?
- Ühüm.
- Akkor nem bánnád, ha Dodónak hívnálak?
- Hogy őszinte legyek, igenis bánnám – mosolygott Dóri kedvesen, mégis teljes határozottsággal.
- Akkor csak simán Dóri?
- Dórának is hívhatsz, ha az jobban tetszik.
- Nekem megfelel a Dóri. Nagyon szép neved van.
- Köszönöm.
- Nem akarsz táncolni?
- Nem vagyok az a táncos fajta. Talán ha még iszok pár ilyet.
- Akkor a következőt én fizetem – nevetett a fiú.

***

Az este hátralévő részében Dóri és Máté beszélgettek még egy kicsit, majd Máté rávette a lányt, hogy táncoljon. Hazafelé a csapat nagy része együtt ment, és Dóri akarva-akaratlanul észrevette, hogy a fiú próbál minél közelebb kerülni hozzá, ami azonban Szandrának is feltűnt, és egyáltalán nem tetszett neki.
Az éjszaka folyamán Dórinak most először volt alkalma beszélgetésbe bonyolódni Noémivel, a másik ösztöndíjas lánnyal.
- Ó, szóval Dani a te edződ? – kérdezte vigyorogva a lány. – Nagy mákod van vele, ő a legjobb az akadémián. Persze nem mondom, hogy a többiek nem hihetetlen jók, de Dani… Amellett, hogy élvezet vele az edzés, még nézni sem rossz. Bár nem értem, hogy nem tereli el a figyelmedet – nevetett.
- Ja, hát nem rossz pasi – mosolygott Dóri.
- Na de lányok, akkor beszéljetek ki, ha én már nem hallom – robbant be közéjük Máté átölelve a két lány vállát.
- Éppenséggel nem rólad beszéltünk, Don Juan – kacarászta Noémi.
- Máté, gyere már, egyenesen sem tudok menni! – hallotta maga mögül Dóri Szandi élesen sivító hangját, majd a fiú szemeit forgatva visszaszaladt a hang forrásához.
- Hihetetlen ez a csaj… Gondolom téged is kispécizett, amiért ösztöndíjas vagy.
- Igen, gondolom, hogy amiatt van. Tegnap még a fazekamra is beszólt – mondta Dóri, mire a két lány hangos nevetésben tört ki. – Mintha ő sokkal magasabb rendű lenne, amiért neki többszázezer forintos nyerge meg kantára van.
- Szerintem csak kompenzál. Ha jobban nem fajul el a helyzet, engem igazából nem zavar. Mondja csak a magáét, én meg majd röhögök rajta – nevetett Noémi, és Dóri teljesen egyetértett vele. Érezte, hogy ők nagyon jó barátnők lesznek majd idővel, és megörült, hogy végre talált egy igazán szimpatikus embert a kollégiumban.
Timi Szandival és Mátéval kullogott a sor végén, és amikor megérkeztek a koleszhez, kint maradt velük elszívni egy cigit. Mivel Dóri nem dohányzott és fáradt is volt, úgy döntött, felmegy a szobába. Már az elsőn járt, amikor eszébe jutott, hogy csak egy kulcsot vittek Timivel az egyszerűség kedvéért, és az a másik lánynál maradt. Gyorsan visszafutott érte.
- Nagyon gáz a csaj. Láttátok az olcsó cipőjét? Szerintem valami turkálóból kerítette – hallotta Szandi rikácsolását kintről. Szerencsére nem vették észre, így hallgatta, miket mondanak még róla.
- Láttam tegnap a nyergét, valami használt régi vacak. És képzeld, a zokni, ami rajta volt, az enyém. Hihetetlen, hogy még erre sem telik neki.
- Hagyjátok már szegény lányt. Oké, nem valami gazdagok, na és? Nekem kifejezetten jófejnek tűnik.
- Ja, egyébként rendes csajszi. Csak furcsa, hogy ilyen szegény, és mégis ide jár.
- Nem sokáig fog, ezt garantálom. AZ ilyeneknek nincs itt helye – adta meg a végszót Szandi, ezzel pedig Dóri elindult feléjük. Mélyen és korántsem kedvesen belenézett Timi szemébe, felé nyújtotta a tenyerét és határozott hangon megszólalt:
- Ideadnád a kulcsot?