A tavasz hirtelen köszöntött be. Egyik héten még dermesztő hideg uralkodott, pár nappal később pedig a felhők felszakadoztak az égen és ragyogó napsütésbe öltözött a város. A fákon napról napra több rügy jelent meg, és a kiszáradt fűszálak is újraéledtek a téli fagy után. Minden változás olyan gyorsan történt, hogy Dóri szinte észre sem vette. A tavaszi jó idő akkor tudatosult benne, amikor Dani egy márciusi nap felajánlotta, hogy eddzenek a szabadtéri pályán.
Dani és Dóri kapcsolata az elmúlt pár hétben egyre mélyebb lett. Miután mindketten beavatták egymást családi múltjuk titkaiba, Dóri úgy érezte, teljesen megbízhat a fiúban, és beleszeretett. Abban ugyan még nem volt biztos, hogy a fiú is így érez iránta, de tudta, hogy az egyetlen, amit tehet, az az, hogy megnyitja szívét a fiú előtt.

***

Egy pénteki napon A parkban sétálgattak, hogy elüssék az időt Dóri buszának indulásáig, ugyanis a lány úgy döntött, hazautazik a hétvégére.
- Képzeld, arra gondoltam, veszek egy új lovat – közölte egyszerűen Dani. Dóri csodálkozva állt meg és pillantott fel a fiúra, aki folytatta: - Szeretnék nyáron több versenyen is elindulni, és nem akarom Dokit túlhajszolni. Meg aztán, lehet, hogy egy új lóval magasabb szintre is juthatnék.
- Csak így lecserélnéd Dokit? De hiszen imádod!
- Nem akarom lecserélni, és ugyanúgy szeretném akkor is. Csak neki szeretnék jót.
- Bár tényleg lehet, hogy két versenylóval több versenyen részt vehetnél.
- Igen. És végre sikerült annyi pénzt összegyűjtenem, hogy akár egy igen jól képzett és jó származású lovat vegyek.
- Majd segíthetek kiválasztani? – mosolygott a lány a fiúra.
- Persze – vigyorgott vissza imádnivaló félmosolyával Dani, és közelebb vonva a lányt gyengéden megcsókolta. Dóri mostanában sokszor látta szívből mosolyogni, és tudta, hogy ennek ő az oka. Azonban előfordult, hogy azon kapta, hogy a fiú gondterhelten bámult maga elé, mintha csak ezernyi nyomasztó gondolat cikázna végig a fején. Ilyenkor mindig próbálta kipuhatolni, mi nyomhatja a szívét, de Dani mindig édes mosollyal és kedveskedő szavakkal terelte el a lány figyelmét. Dani elengedte a lányt és újra elindult a parkon keresztül. Mostanában korántsem voltak olyan elővigyázatosan nyilvánosan, mint korábban. Dórit néha aggasztotta ugyan a dolog, nem ellenkezett, hiszen éhezett Dani minden érintésére.
- Ha nem zavarok… - hallottak hirtelen egy ismerős hangot a hátuk mögül. Dóri összerezzenve fordította fejét az ismerős hang irányába. Dani megfordulva Szandit pillantotta meg maga előtt, szőke haja tökéletes loknikban hullt a vállára, kék szemét pedig hibátlan tusvonal emelte ki.
- Pedig igenis zavarsz – közölte nyugodtan Dóri. – Hamarosan megy a buszom, úgyhogy éppen indultunk a pályaudvarra.
- Azért én mégis szeretném elmondani, amit akarok. Közben mehetünk, egyáltalán nem akarom, hogy lekésd a buszt, és itt maradj a hétvégére – mosolygott mézesmázosan a lány. Dóri szemeit forgatva indult el a pályaudvar felé. A parktól jó húszpercnyire volt, és nem vidította fel a gondolat, hogy Szandi társaságában kell megtennie az utat.
- Milyen kedves kép. Egy szerelmespár sétálgat péntek késő délután a kora tavaszi parkban, virágok és rügyedző fák között… - kezdte Szandi. Dani és Dóri ijedten pillantottak össze.
- Mi csak konzultáltunk Nevadát illetően. Mostanában igen nyugtalan – hazudta Dóri.
- Ne hidd, hogy elhiszem ezt a hazugságot. Tudom, hogy már régóta együtt vagytok, és a nyomotokban is voltam. Ne nézzetek hülyének.
- Akkor mégis miért nem köptél be egyből az igazgatónak? – kérdezte vádlón Dóri. Idegesen pillantott Danira, aki sápadtan bámulta a lábait, és láthatóan nem akart belefolyni a beszélgetésbe. Dóri szigorú pillantásokat küldött felé, de Dani nem vette észre segélykérését.
- Bizonyítékokat kerestem, hogy semmi esélyetek ne legyen – mondta könnyedén a lány. – De ügyesek voltatok, egészen mostanáig semmit nem találtam. De nézzétek csak, - ezzel elővette a telefonját, megmutatta Dórinak a képet, amit az imént fényképezhetett – ezen teljesen úgy néztek ki, mint egy szerelmespár.
Dóri a következő pár másodpercben lehetőségeinek listáját térképezte fel a fejében. Hazudni már nem lett volna értelme, hiszen a képen kivehető, hogy ő és Dani csókolóznak. Elvehetné Szandi telefonját, hogy kitörölje a képeket, de ez igazán gyerekes lenne. Hirtelen ötlete sem volt, mi mást tehetne.
- De ezekre már nem lesz szükségem – kezdte Szandi, és jól láthatóan kitörölte a képeket. – hiszen azok után, amiket mondani fogok, ti már nem lesztek egy pár. – Dóri meglepetten nézett a lányra. Nem számított ilyen fordulatra, és érdekelte, miről beszél Szandi.
- Dani, hogy van az apukád? – kérdezte kedveskedő hangon.
- Az apám meghalt – mormogta maga elé a fiú. Tekintete keményen követte lábának mozgását, semmi hajlandóságok nem mutatott, hogy többet mondjon.
- Akkor ki volt az az ember a lépcsőházban és az istállóban az elmúlt hetekben? – Dani hirtelen megtorpant, és ijesztő tekintettel meredt a lányra, aki állta pillantását. Dóri értetlenül nézett mindkettejükre.
- Nem tudom, miről beszélsz!
- Dehogynem! Megint hülyének próbálsz beállítani? Azt hiszed, nem tudok rólad eleget? Apád egy figyelmes idegen jóvoltából meglátogatott pár hete, és megpróbált rávenni, hogy menj haza hozzájuk, nem igaz? Üres a híres díjugrató élete a pici fia nélkül.
Dani ingerülten pillantott Dóri felé. A lánynak elég volt egy pillanat, hogy megértse, mi folyik itt. Dani végig hazudott neki, és Szandi most kihasználja ezt, hogy kellemetlen helyzetbe hozza őket. Ezt már nem! Ezt nem engedheti neki!
- Szerintem Dani élete és családja egyáltalán nem tartozik rád! – sziszegte fogai között Szandi felé.
- Valóban. És mondd, te tudtál arról, hogy Maurer István Dani apja? Az a Maurer István, akiért mindenki, gondolom többek között te is odáig voltál, és a példaképednek tekintesz?
- Persze, hogy tudtam. Dani őszinte velem, ahogy én is vele – felelte higgadt hangon Dóri. Dani alig észrevehető meglepettséggel pillantott a lány felé. Szandi is megilletődött egy pillanatra, de új erőre kapva folytatta.
- Ó, szóval azt is elmondta, hogy tinédzserkorában meggyűlt a baja a szerencsejátékkal és az autóvezetéssel? – Dani e mondat hallatán még fehérebb lett – ha lehetséges ez egyáltalán.
- Mint mondta, őszinte velem. Mindent tudok a múltjáról.
- Érdekes. Szóval azt, hogy Dani úgy néz ki, mint aki mindjárt elájul idegességében, azt annak tudhatom be, hogy ki nem állhat arról beszélni, hogy adósságai elől, részegen menekülve nekihajtott egy fának, és a mellette ülő lány majdnem lebénult?
- Nyilván. Hiszen ki szeretne erről beszélni?
Szandi megsemmisült döbbenetében. Ezek szerint tökéletesen kieszelt terve nem vált be? Tehát Dani teljesen őszinte volt a múltjával kapcsolatban és Dóri mindent tud? Most akkor mihez kezdjen? Hiszen a képeket is kitörölte.
- Most pedig nekünk mennünk kell, mert le fogom késni a buszt – mondta Dóri és tüntetőlegesen megfogta Dani kezét, így indultak el az eredeti irányba. Dóri terve bevált. Bármit megadott volna, hogy megkapja a Szandi arcáról készült képet, amikor megtudta, hogy ördögi elgondolása kudarcba fulladt. Győzött ugyan, mégsem volt boldog. A dolgok, amiket Daniról hallott… Tudta, hogy igazak, a belsejében érezte. Át kell gondolnia mindent. Amikor kellőképp eltávolodtak Szanditól, határozottal elhúzta Daniéból a kezét.
- Dóri én… - kezdte Dani.
- Ne! Egy szót se szólj. Jelen pillanatban látni sem bírlak! – sziszegte halkan.
- Nem mondhattam el! Mit gondoltál volna rólam? – kérdezte csendesen és kétségbeesetten Dani.
- Sokkal jobban megértettem volna, mint így? Hát ilyennek ismertél meg? Aki a múltad alapján ítél meg?
- Akkor most miért…?
- Hazudtál! – kiabálta Dóri, szeméből hirtelen csorogni kezdtek a könnyek és keservesen sírni kezdett. A legjobban arra vágyott, hogy Dani a karjába zárja, és megbeszéljék, de olyan undor fogta el, amikor a fiúra nézett, hogy erre most nem lett volna képes. Hiszen azt mondta neki, hogy meghaltak a szülei! Azt hitte, végre talált valakit, aki igazán megérti őt. Valakit, akiben teljesen megbízhat. És most…

Másnap reggel fél nyolckor Dóri vidáman indult az akadémia felé. Danival kapcsolatuk egyre szorosabb és bensőségesebb lett, Nevadával az edzések pedig időről-időre jobban mentek. Apja felbukkanására próbált nem gondolni, hiszen nem akart feleslegesen aggodalmaskodni miatta.
Az istállóba érve első útja természetesen Nevada bokszához vezette. Kissé meglepődött, hogy az állat nem nyihog neki szívélyesen, hiszen ez az utóbbi időben szinte mindennapossá vált. Sőt, olykor előfordult az is, hogy a nyergesbe való kiruccanás után is kapott egy kósza nyerítést. Dóri igyekezve belépett a bokszba, és hirtelen lemerevedtek tagjai. Lábai földbe gyökereztek, amikor Nevadára pillantott. A ló szélesre tárt lábakkal állt, fejével hasát bámulta, és olykor-olykor idegesen felrúgott maga alá a hátsó lábával. Kólika! ismerte fel Dóri azonnal a betegséget. Kirohant a bokszból, és az első arc, akit megpillantott Balué volt.
- Kérlek, hívj gyorsan egy edzőt Nevada bokszához! Azt hiszem, kólikázik. Siess! – Dóri látta Balu arcán az ijedtséget. Gyors léptekkel sietett el. A lány visszarohant Nevada bokszához, vezetőszárat kötött rá és kifelé kezdte húzni, ám a ló meg sem mozdult. Valószínűleg nagy fájdalmai lehettek. Dóri határozottan rácsapott Nevada farára, mire az állat nehézkesen megindult. Dóri kivonszolta a folyosóra, mire Balu jelent meg Horváth Tamás edzőúrral.
- Valóban fájdalmai vannak. Hívom az orvost! Addig menj vele a pályára és próbáld jártatni.
Dóri követte az utasításokat, és szerencsére az orvosra sem kellett sokat várni.

***

Dani alig várta a mai napot. Tudta, hogy Dóri azonnal bekerül majd a legjobb lovasok közé, és abban is bízott, hogy a versenyzők közé választják pár hónap múlva. Amikor azonban belépett a pályára, egyáltalán nem örült annak, amit lát. Az első, amit meglátott az Nevada volt, akinek a vezetőszárát Dóri tartotta, mellette pedig az állatorvos állt. Valamivel odébb a vizsgabizottságnak kinevezett két edző és Balu. Balu soha nem volt szimpatikus neki, mert látta a szemében, hogy kedveli Dórit. Dóri pedig mindenkit viszont kedvelt, aki jól bánt vele.
- Mi folyik itt? – kérdezte aggódva. Dóri odafordította a fejét, így Dani észrevehette a szemében ülő könnyeket. Valami komoly baj van. Dóri nem válaszolt, így Dani jobbnak látta, ha két edzőtársánál érdeklődik.
- Kólikás lett. Így sajnos nem tudjuk felmérni a lányt. Szerintem jobb, ha megyünk – nézett Tamás a másik edzőre.
- De hát nem az ő hibája! Gyertek vissza pár nap múlva! Addigra a ló is jobban lesz.
- Sajnálom, de ismered a szabályokat.
Dani nem tudta elhinni, hogy semmit nem tehet. Fenébe azokkal az idióta szabályokkal, ez egyáltalán nem igazságos Dórival szemben. Majd hirtelen eszébe jutott valami, amikor a két edző már majdnem kiléptek az ajtón.
- Várjatok! – gyors léptekkel közelebb ment hozzájuk, akik érdeklődve figyelték javaslatát. – Hadd lovagoljon az én lovamon. Felnyergelem neki és húsz perc múlva már ugratnak is. Csak adjatok neki egy esélyt!
- Dani, te is tudod, mi az igazgató véleménye erről. Azzal a lóval kell felmérnünk, akivel a versenyen is indulna. Mellesleg Nevada egy nehéz ló, Doc Holiday pedig egy igen jól képzett. Kérlek, értsd meg!
- Nem tudom megérteni! – Dani szemében forró düh izzott. – Állítom, hogy Dóri az akadémia egyik legjobb lovasa. Önhibáján kívül került ilyen helyzetbe. Nem vehetitek el tőle ezt a lehetőséget!
- Sajnálom – mondta őszintén Tamás.

***

Daninak a nap folyamán nem volt lehetősége beszélni az igazgatóval, mert szüneteiben Bankót nem találta az irodájában. Elhatározta, hogy munkaideje után megkeresi, hogy megbeszélje vele Dóri ügyét, ám sejtette, hogy a szigorú és szabálykövető ember nem fog engedni igazságérzetének. Sejtései a délután folyamán be is bizonyosodtak. A férfinek esze ágában nem állt változtatni a szabályain. Azzal érvelt, hogy ha Dórinak engednek, akkor a többi diáknak is kéne. Nem kivételezhetnek egy diákkal; akár jó lovas, akár nem; akár gazdag, akár nem.
Dani – miután elhagyta az irodát – gyors léptekkel indult meg az autója felé, ám az istálló folyosóján Baluba ütközött, aki vasvillával és talicskával járta a bokszokat.
- Beszéltél az igazgatóval? – kérdezte a fiú.
- Mégis miről? – kérdezte ingerülten Dani. Balu meglepődött az arrogáns hangnem miatt, de ő higgadtan válaszolt.
- Arról, hogy még egyszer megnézzék Dórit. Pontosabban, hogy adjanak neki még egy esélyt.
- Neked ahhoz mi közöd van? Jobb lenne, ha inkább a bokszok trágyázásával foglalkoznál, mert még van mit tanulni – közölte, majd folytatta útját. Alig várta már, hogy Dórival lehessen.
Ugyan Dani és Dóri megbeszélték, hogy a fiú a kollégiumban nem látogatja meg a lányt, Dani most mégis oda igyekezett. Remélte, hogy nem fogják sokan észrevenni, és senki nem gyanakszik majd, amikor Dóri ajtaján kopogtat. De legfőképpen ezért imádkozott, hogy ne Timi nyisson ajtót, akiről Dóri már sokat mesélt. Ha Szandi barátnője megsejtene valamit a kapcsolatukból, akkor rövid lenne az út az igazgatói irodáig mindkettejük számára. Imái azonban meghallgattattak, és Dóri nyitott ajtót.
- Te mit keresel itt? – lepődött meg. – Gyere be, még meglát valaki! – húzta be a karjánál fogva az ajtón, majd becsukta mögötte az ajtót. Dani a lány felé fordult, hogy gyengéden megcsókolja, de Dóri finoman elhúzódott tőle. Dani számított a reakcióra.
- Igen, tudom, igazad van. Legalább felhívhattalak volna.
- Eltűntél, és egy szót sem szóltál hozzám.
- Fogalmam sem volt, mit mondhatnék. Utána pedig edzést kellett tartanom. Kérlek, ne haragudj!
- Elég lett volna, ha ott vagy velem.
- Mindennél jobban vágytam rá, hogy megölelhesselek! De tudod, hogy nem lehet.
- Tudom, sajnálom! – mondta a lány, és most ő csókolta meg Danit.
- És mi van Nevadával?
- Kapott egy görcsoldót és az állatorvos megszondázta a gyomrát. Szerencsére semmi komoly baj nincs, úgyhogy már jobban van. Ottmaradtam vele még pár órát, de aztán Balu elküldött, hogy jöjjek haza pihenni.
- Balu? Mi köze ehhez Balunak?
- Csak látta, hogy kimerített az aggodalom. De most már minden rendben, aludtam egy kicsit, és mindjárt indulok az istállóba, hogy meglátogassam Nevadát.
- Akkor most nem is lehetünk együtt? – kérdezte szomorkásan Dani.
- Itt semmiképpen, mert Timi bármikor megérkezhet. Felveszek valami normális ruhát, és elvihetsz – mosolygott Dóri.
- Nekem nagyon tetszik ez a macinaci – nevetett Dani végignézve a lány otthoni öltözékén. – És ez a papucs is nagyon cuki.
- Házi bakancs, ahogy én hívom – nevetett Dóri, miközben öltözni kezdett. Dani tekintete az íróasztalon álló képre siklott. A képen egy nő és két tizenéves kislány vigyorgott a kamerába. A barna hajú gyerekben egyből felismerte Dóri fiatalkori mását. A nő feltehetően az anyukája lehetett, mert nagyon hasonlítottak egymásra.
- Ki a harmadik ezen a képen? – kérdezte Dani Dórit, aki már a zokniját húzta fel a lábára. Most felállt, és a fiú mellé állva a kezébe vette a képet. Arcán kettős érzelmek jelentek meg.
- A nővérem.
- Nem is tudtam, hogy van egy nővéred – fordította arcát a lány felé.
- Már nincs. Meghalt. Ahogy anya is. – Dóri nedves szemmel pillantott fel a fiúra, akinek az arcán döbbenet tükröződött. Dóri még soha nem mesélt neki a családjáról, és ami azt illeti, ő sem a sajátjáról.
- Mi történt? – kérdezte, és a kezébe vette a lány kezét.
- Autóbaleset.
- Soha nem mesélted.
- Mert nem könnyű beszélni róla.
- És akkor Nyíregyházán apukáddal élsz?
- Nem, a nagynénémmel és a családjával. Apáról annyit tudok, hogy Ausztriában él. Régóta dolgozott ott, hétvégente járt haza. Anya és Viki halála után kiköltözött.
- Téged pedig itt hagyott?
- Nem, én akartam maradni. Soha nem jöttünk ki jól. Nem akartam vele és az ágyasával együtt élni. Inkább maradtam Adéllal, Patrikkal és a gyerekekkel, messze a barátaimtól. Apa egy ideig küldött valamennyi pénzt, aztán az is abbamaradt. A lovaglást is ezért kellett abbahagynom. Adél és Patrik rengeteget dolgozik, hogy el tudják tartani a gyerekeket, és nekem is segítenem kellett. Vagy legalábbis számomra ez nem volt kérdés, azonnal kerestem egy alkalmi munkát, szabadidőmben pedig a gyerekekre vigyáztam.
- És hogy jártál iskolába?
- Mivel a gimi utolsó éve volt, amikor elköltöztem, ezért magántanuló lettem. Egyedül tanultam meg az érettségire az anyagot. Valószínűleg ezért is nem vettek fel az egyetemre. De most már nem bánom, mert ha nem ide járnék, nem ismernélek téged – mondta Dóri, és egy rövid csókot nyomott Dani szájára. – Na, ez minden! Viszont én még mindig nem tudok a te családodról semmit.
Dani agya hirtelen dolgozni kezdett. Most mégis mit mondjon? Az igazat mégsem árulhatja el.

- Én is árva vagyok. Anyukám és apukám egy istállótűzben meghaltak, miközben a lovakat mentették. Az öcsém és én éltük csak túl – hazudta. 

Dóri egy nyugodt hétvége után tért vissza a kollégiumba. Vasárnap este Timi még nem volt otthon, ugyanis a lánynak hétfőnként csak 11 órától kezdődtek az órái, és gyakran hétfő reggel érkezett meg. Dórinak volt ideje gondolkozni azon, ami közte és Dani között volt, mégsem jutott el a megoldásig. Mindennél jobban vágyott rá, hogy a fiúval lehessen. Úgy érezte, kezd beleszeretni. Emellett pedig az akadémia élete lehetősége lehet, ha semmi nem tereli el a figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy ha a románcuk az igazgató fülébe jut, valószínűleg Danit azonnal kirúgja, őt pedig legjobb esetben is eltiltja a versenyzéstől egészen, amíg el nem végzi az akadémiát.
Kedd délutánra a lány azonban már szinte teljesen biztos volt döntésében. Ezt így nem folytathatják Danival. Mindkettejüknek hihetetlen fontos ez az akadémia.
Nevadát készítette elő az edzésre, közben pedig elhatározta, hogy minél távolságtartóbban fog viselkedni edzőjével, hogy tudtára adja döntését.
- Dóri, ugye? – nézett be egy arc a bokszajtó rácsai között. Nevada füleivel sunyítani kezdett. Még mindig nem kedvelte az idegeneket.
- Igen. Te pedig Balu – mosolygott rá a fiúra, miközben szorosabbra húzta Nevada hevederét és összekötötte a haját. – Látom sikert arattál az igazgatónál.
- Igen, szerencsére. Ez a második munkanapom. Tegnap Noncsi körbevezetett, megmutatta a legfontosabb tudnivalókat, de itt minden olyan hatalmas. Van még mit tanulnom!
- Hamar bele fogsz jönni. Noncsi nagyon aranyos lány, mindenben segíteni fog. És persze én is nagyon szívesen segítek, ha kérdésed van.
- Köszönöm!
- Balu! Gyere, megyünk a karámokhoz – kiabált Noncsi a folyosó végéről. Dóri rámosolygott a fiúra, aki viszonozta gesztusát majd elszaladt. Dóri örült, hogy még egy szimpatikus ember érkezett az istálló életébe. Fejére tette a kobakját, megfogta Nevada szárát és kivezette a fedeles lovardába. Elhatározta, hogy a mai edzésen igazán jó teljesítményt fognak nyújtani, és ennek mérten melegített be. Nevadát határozott, de kellőképpen finom mozdulatokkal irányította.
Dani sokat késett, és amikor megérkezett, azonnal felállított a hosszú fal mentén egy ugrósort. Dóri imádta az ilyen gyakorlatokat, és elhatározása tovább növekedett. A mai edzésen megmutatja, mit tud! Lépésben felvette a ló fejét és egy határozott segítségadással elindította a lovat vágtába.
- Tökéletes! – kiabálta Dani. Dórinak jól esett a dicséret. Amikor ügetésbe vette vissza Nevadát, a tribünön megpillantott egy alakot, ám ezúttal egy igenis ismerős lányt ismert fel benne. Szandi figyelte. A távolság miatt arcát nem láthatta.
- Na, kezdjük! – mondta Dani. – Először a lépőrudak ügetésben, aztán jöhetnek az ugrások vágtában.
Dóri ügetésbe indított Nevadát. A ló összeszedettebb volt, mint valaha. Feje merőlegesen haladt előre a földdel, fülei lazán mozogtak, szájában pedig enyhén hab képződött a zabla finom rágásától. Dóri nyugodt kézzel vezette rá a földre rakott cavalettikre. Nevada hatalmas lépésekkel tökéletesen ügetett végig a rudak között, majd az első ugrásnak felállított x-et. Utána ütemes, de összeszedett vágtában haladtak tovább az előttük pár méterre lévő akadály felé, ami már egy kisebb meredek akadály volt. Dóri derékkal segítette a ló ütemes lépteit, majd a megfelelő pillanatban vették az akadályt és az utána elhelyezett újabb cavalettiket, amik egy újabb meredek akadályra vezették őket. Ez az akadály már pár centivel magasabb volt, de tökéletesen vették.
- Vágtázz tovább pár kört, amíg nem szólok!
Dóri teljesítette az utasítást, miközben az edző magasabbra emelte az összes akadályt. Dóri felpillantott a tribünre. Szandi karba tett kézzel figyelte őket. Dani utasítására Dóri újra végigment az ugrósoron. Egy aprócska hibát kivéve most is tökéletesen sikerült.
- Úgy látom, felkészültetek a magasabb akadályokra is – mosolygott Dani. Dóri olyan boldog volt, hogy nem tudott nem visszamosolyogni rá. Nagyon büszke volt Nevadára, ezért jutalomképpen alaposan megpaskolta a nyakát. A magasabb akadályokat is hibátlanul átvitték, ugyan csak 70 cm körül volt a magasságuk. Dani úgy döntött, mára elég lesz az edzés.

***

Szandi irigykedve és bosszúsan figyelte Dóri edzését. Látszólag nagyon összeszoktak Nevadával, és ez a ló, akiről senki nem gondolta volna, hogy valaha is kezes bárány lesz, tökéletesen követi gazdája utasításait, emellett pedig ugróképessége sem utolsó. Ha Dóri és Nevada továbbra is ilyen jó teljesítményt nyújtanak, helyette ők lesznek a befutók a versenyeken. A szelekció pedig pár héten belül megkezdődik. Tudta, hogy valamit sürgősen tennie kell.
Az edzés végeztével az öltözőbe ment, ahol bement az egyik fülkébe, magára zárta az ajtót és leült a székre. Gondolatai minduntalan egy történeten jártak, amikor régebben Capris véletlenül elszabadult, és mire megtalálták, megdézsmálta a tujabokrot. Hamarosan kólikás tüneteket mutatott, és állatorvost kellett hozzá hívni.
Miközben gondolkozott, lépteket hallott a folyosóról.

***

Dóri elhatározása, miszerint Dani és az ő kapcsolata nem folytatódhat, nem tartott sokáig. Az edzés után a fiú figyelte, ahogy leszerszámozza a lovát, de egy szót sem szólt. Nem akarta a csókjukról vagy a kapcsolatukról kérdezni, mert félt a választól. És úgy érezte, hibát követett el, amikor megcsókolta a lányt.
Dóri a nyereggel és a többi felszereléssel elindult a folyosón, Dani pedig követte. Dóri számított erre. Lepakolt, majd kézen fogva Danit az öltözőbe ment, ahol – látva, hogy nincsen senki – megcsókolta a fiút. Maga sem értette hirtelen döntését, mégsem bánta meg. A csók nem tartott sokáig, mégis rengeteg érzelem sűrűsödött bele. Dani mélyen a lány szemébe nézett.
- Próbáljuk meg! De ha az igazgató megtudja, akkor nekünk végünk van – mosolygott Dóri.

***

Szandi az öltözőben látottak és hallottak után elvetette Nevada mérgezésének ötletét. Bizonyítékot akart szerezni Dóri és Dani kapcsolatára, amit aztán az igazgatónak megmutatva Dórit kicsapják az iskolából. Ám a következő másfél hétben semmi gyanúsat nem látott, habár nyitott szemmel járt az istállóban és az utcákon is, és előfordult, hogy hallgatózott vagy leskelődött utánuk. Végül úgy döntött, beavatja néhány barátját, hogy ők is figyeljék a lányt és a fiút, és ha valami gyanúsat látnak, fényképezzék le őket. Ám ez a terv sem vált be, és Szandi napról-napra jobban kétségbeesett. Ha nem talál ki valamit gyorsan, akkor visszatér eredeti tervéhez.
Egyik januári hétfőn utolsó órája után úgy döntött, meglátogatja Caprist a bokszában, hogy megnézze, a lovászok mindent elintéztek-e körülötte. Félt, hogy esetleg az itatóba szennyeződés került, vagy nem kapott elég abrakot. Szandi ezekre mindig ügyelt, mert nem akarta, hogy lova teljesítménye leromoljon.
A tanári szoba ajtaja előtt lépkedett, amikor meghallotta Dani hangját. Megállt, hogy füleljen, hátha most végre sikerül elcsípnie a párt. Ám ahogy hallgatózott, rájött, hogy Dani a főnökével beszélget, Horváth Tamás edzővel, aki az edzők legjobbika volt az akadémián. Ő volt a legidősebb, és ő tanított a legrégebb óta.
- A héten három tanítványodat mérjük fel. Holnap megnézzük Kondor Mónit, szerdán Németh Pálmát és csütörtökön Vázsonyi Dórit. Szerintem a legjobb, ha nem szólsz nekik a dologról, és akkor nem okozol nekik felesleges stresszt, de ezt persze rád bízom. Ha úgy érzed, hogy versenyhelyzetben jobban teljesítenek, akár értesítheted is őket.
- Rendben van. És eredményeket mikor tudunk meg?
- Körülbelül két hét múlva. Sok munka van még, hiszen az elején járunk. Legyetek türelemmel.
Szandi közeledő lépteket hallott, ezért gyorsan folytatta útját, mintha mi sem történt volna. Csütörtökig tennie kell valamit, különben Dóri bekerül a legjobb húszba, és akkor a pár hónappal későbbi versenyen esélye sem lesz legyőzni. Időben kell kiiktatnia.

***

Szerda este sötétedés után kezdett kiürülni az istálló. Szandi Capris bokszában tevékenykedett, és várt. Dóri kivitte Nevadát egy tereplovaglásra, de hamarosan meg kell érkezniük, hiszen már legalább negyed órája sötét volt. Ezután Dóri majd leápolja lovát és hamar távozni fog. Szandi a szemeit forgatta. Nem értette, mi élvezet van ilyen hideg időben terepen lovagolni, mikor rendelkezésre állnak fedeles lovardák is, ahol meleg van.
Hamarosan patadobogást hallott a folyosóról. Dóri egyből a bokszba vezette a lovat, és 10 perc alatt leápolta. Puszit nyomott az orrára, majd távozott. Szandi tudta, hogy még várnia kell, amíg a lovak megkapják a vacsorájukat, és amíg a lovászok száma megfogyatkozik. Le kell csökkentenie a lebukás kockázatát.
Pár óra elszánt és kitartó várakozás után végre csak két lovász maradt az istálló területén, és ők is elmenni készültek. Az egyik a holmiját pakolta össze, a másik, aki az aznapi éjszakai ügyeletes volt az istállóban, lefekvéshez készülődött. Még egyszer körbejárt a lovak között, hogy minden rendben van-e, majd a lovászoknak kialakított padlástérbe ment. Szandi ekkor jött elő a nyergesből, ahol a szerszámait pucolta meg. Gyors, ugyanakkor halk léptekkel haladt a folyosón egyenesen Nevada boksza felé. Tudta, hogy a ló igen barátságtalan, ezért egy lócsemegével fegyverkezett fel. Elhúzta a boksz ajtaját. Nevada azonnal sunyítani kezdett, de még mielőtt a farát Szandi felé fordíthatta volna, észrevette a kezében lapuló csemegét, és gyorsan elvette tőle. Szandi a még el nem fogyasztott szénába keverte a tujaágakat. Figyelmesen ügyelt a mennyiségre, hiszen nem akarta komolyan megbetegíteni a lovat. Emellett persze aggódott, hogy nem eszi meg mindet, hiszen így könnyen lebukhatna. Kiosont a bokszból, és egy ideig figyelte a lovat.
Nevada elégedetten kezdte rágcsálni a vacsoráját.

***

Dóri a kellemes tereplovaglás után nyugodtan érkezett haza a kollégiumba, ám nyugalma nem tartott sokáig. Timi egy aggasztó hírrel várta.
- Keresett egy férfi. Megmondtam neki, hogy nem vagy itthon, kérdeztem, hogy megvár-e, de válasz nélkül lelépett.
- Milyen férfi? Mi volt a neve?
- Azt nem mondta meg.
- És hogy nézett ki?
- Nem figyeltem meg igazán, de ősz haja volt, és magas volt. Olyan hatvan körüli lehetett.
Dóri gyanúja beigazolódott. A leírás alapján valóban az apja követte, ahogy eddig is sejtette.
De mit keres itt az apja, akit már évek óta nem látott? Mégis mit akarhat tőle? Talán bántani akarja?

Szandi negyed hatkor éppen a lovát szerelte le az edzés után. Bosszankodott, amiért edzője az órát lerövidítette, de emellett örült is, hiszen remélte, hogy az éjszakát megint Mátéval töltheti. Feszült volt az edzés miatt, mert érezte, hogy megint nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, és aggódott, hogy apja nem lesz elégedett vele, és megint kiabálni fog vele otthon, amiért nem olyan sikeres, mint nővére. És aggódott Máté miatt is, mert rettegett, hogy hamarosan megint kiadja az útját. Capris, a lova megérezte gazdája zavartságát, és kedvesen megbökte a lány vállát, mire az nyugtalanul félrelökte a ló fejét. Ugyan nagyon szerette lovát, gyakran idegesítette, ha láb alatt volt. Leemelte a ló hátáról a drága nyerget, és a bokszajtón lévő nyeregtartóra tette. Ekkor hallotta meg a folyosó végéről a patakopogást és a felszabadult nevetést. A hang irányába fordult, ahol két lovas érkezett vissza terepről. Nem nagyon érdekelte a dolog, újra gondolataiba temetkezett, majd leápolta Capris patáit. Hamarosan a boksz előtt elment az egyik visszaérkező lovas, akiben Maurer Danit ismerte fel, aki gyönyörű palomino kancáját vezette vissza a bokszba. A ló izzadt teste hosszú tereplovaglásról árulkodott. Vajon kivel tölthetett el együtt egy egész órát Dani? Szandi kíváncsisága hirtelen életre kelt, és feltűnés nélkül elindult az előkészítő irányába, ahol egy sárga ló állt, mögötte pedig csak két lábat látott. Hiszen ezt a csizmát látta már valahol! Timi szobájában figyelt fel rá, ugyanis egy különösen olcsó darabról volt szó, ami azonnal feltűnt neki. Kétsége sem volt afelől, hogy Dóri a kérdéses lovas. Gyűlölködő pillantást vetett irányába, majd visszafordult, hogy elvégezze saját teendőit. Most még egy dolog miatt kezdett bosszankodni. Nagyon nem tetszett neki ez a lány. Mégis hogy vehették fel ide, gazdag és tehetséges emberek közé? Lehet, hogy pont Dani keze van a dologban? Elvégre ő is beleszólhat az ösztöndíjas diákok kiválasztásába. Talán van közöttük valami? Ezt muszáj kiderítenie!

***

- El sem hiszed, mi történt velem – ujjongott a telefonban Dóri. Hazafelé tartott a Danival töltött tereplovaglás után, és úgy döntött, végre felhívja Kittit, hogy az eddigi élményeit elmesélje neki. – Emlékszel a lovászfiúra, akivel a nyílt napon találkoztunk?
- Hogy ne emlékeznék. Azok a szemek…
- Hát ő nem egy lovászfiú, hanem nevezetesen az edzőm.
- Ne, ezt úgysem hiszem el – nevetett hangosan Kitti. Hangja teljes ellenkezést mutatott, ám mikor Dóri egy szót sem szólt, hitetlenkedve megkérdezte: - Ezt komolyan mondod?
- Ühüm.
- Akkor tényleg ez az akadémia a legjobb dolog az életedben. És ne felejtsd el, hogy kinek köszönheted…
- Persze, hogy nem felejtem. Egyébként Maurer Daninak hívják, és csak huszonhárom éves. És ha most elmondom, hogy éppen vele voltam terepen, akkor szerintem azonnal megtervezed az esküvőnket, úgyhogy inkább nem mondom – mosolygott Dóri.
- Ez zsírkirály. De csak nekem tűnt fel, hogy Maurer a neve? Nincs valami köze Maurer Attilához?
- Ezt még nem kérdeztem meg tőle, de nekem is szembetűnt már. Majd holnap rákérdezek, mert reggel edzésem lesz.
- Akkor dobd be magad csajszi.
- Bedobhatom, de értelme úgysincs. Ő az edzőm, és biztos, hogy ő ne tekint rám potenciális jelöltként. Meg amúgy is, nem azért vagyok itt, hogy kikezdjek az első sráccal, aki megtetszik.
- Szóval tetszik neked. – Kitti hangján hallani lehetett, hogy mosolyog.
- Persze, hogy tetszik, hiszen te is láttad – kacagott Dóri. – De akkor sem akarnék tőle semmit…

***

Dórit hangos kopogás zavarta meg elmélkedésében. A laptopja billentyűit ütögette, és most fáradtan tápászkodott fel az ágyról. Fogalma sem volt, Timi hol lehetett, a tegnapi buli után ő már az ágyban feküdt, amikor a lány feljött, az nem mondott semmit, csak lefekvéskor kívánt jóéjszakát. Mivel Dóri ma korán kelt, nehogy elkéssen az első órájáról, Timi még aludt, amikor ő elment a szobából, és amikor hazaért, nem volt sehol. Ekkor már fél nyolc volt.
Dóri kinyitotta az ajtót, aminek túloldalán Szandi állt, aki egy szót sem szólt.
- Szia, ha Timit keresed, nem tudom, hol van – mondta higgadtan.
- Téged kereslek – Szandi arcán álmosoly jelent meg. – Megnézhetem a csizmádat?
- Miért érdekel téged a csizmám? Ha azt is le akarod szólni, mint a többi cuccomat, akkor nem vagyok rá kíváncsi.
Szandit nem érdekelték Dóri szavai, átnézett a lány válla felett, és az ágy mellett heverő csizmát vette szemügyre. Elmélete beigazolódott. Ez a kis csitri kikezd az edzőjével.
- Ha te azt hiszed, hogy idejössz az olcsó kis cuccaiddal közénk, és egyből mindenki a lábad előtt fog heverni, akkor nagyon tévedsz. Nincs jogod itt lenni, mert én fizettem azért, hogy itt tanulhassak, keményen dolgozom, és nem veheted el előlem a legjobb edzőt és a versenyeket. Szóval, ha ebben a hitben ringatod magad, jobb, ha tudod, hogy figyellek, és az első tévedésednél én ott leszek, hogy kicsináljalak. Jobb, ha nem ismered meg, milyen, amikor nem kedvelek valakit, és minél előbb elhúzol ebből a nyomorult iskolából – sziszegte fogai között, majd középhosszú, csillogó szőke haját lobogtatva elviharzott. Dóri értetlenül nézett utána, majd amikor eltűnt a folyosón, elmosolyodott. Mégis mit képzel ez az elkényeztetett, gazdag liba? Még hogy ő fizetett azért, hogy itt lehessen. Legfeljebb az apja. Ám amellett, hogy szórakoztatta a lány fenyegetése, kissé aggasztotta is, hiszen már majdnem egy hete járt az akadémiára, és nemhogy barátokat nem sikerült találnia, de akik ismerték, azok sem kedvelték. Remélte, hogy ez nem marad így, ugyanis nem tűrte jól a magányt.
Épp hogy újra lefeküdt az ágyra laptopja társaságában, újra kopogtattak az ajtón. Most már idegesebben forgatva a szemeit kelt fel és nyitott ajtót. Sejtette, hogy nem Timi kopog, ugyanis neki van kulcsa, és remélte, hogy nem Szandi áll majd előtte.
- Szia – köszönt Máté, amint az ajtó kinyílt. Arcán csábos félmosoly virított, amitől Dóri egy kissé zavarba jött.
- Szia! Timi még nincs itt.
- Sejtettem, szerintem Szandival van.
- Ő meg épp most járt nálam.
- Igen? Akkor azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel?
- Miért is? – értetlenkedett Dóri.
- Beengedsz? – kérdezte a srác, a lány csodálkozva félreállt, és már el is indult befelé. Körbenézett a szobában, majd leült Dóri székére.
- Szóval miért pont te tartozol bocsánatkéréssel?
- Azt hiszem, azt akarta elérni, hogy nála aludjak éjszaka, én meg leráztam. Nekem nem mutatta ugyan, de ismerem már annyira, hogy tudjam, teljesen kiakadt, és ilyenkor azt bántja, akit a legkevésbé kedvel. Szóval sejtésem szerint jól leordított.
- Nem ordított, de semmi kedves szó nem hagyta el a száját. Igazán… rendes lány, nem igaz? – mosolygott Dóri.
- Megértem, hogy nem kedveled, de hidd el, ha megismernéd, nem lenne olyan rémes. Na de ne is beszéljünk most erről. Mit csinálsz?
- Éppen egy filmet akartam megnézni – válaszolta vonakodva Dóri. Nem igazán értette, mit szeretne tőle Máté. Nem bízott a fiúban, de úgy döntött, megpróbál nyitni felé, hátha ez egy jó barátság kezdete lehet. – Csatlakozol?
- Ha nem zavarok, akkor szívesen, úgyis unatkozom.
Dóri és Máté elhelyezkedtek az ágy tövében, a laptopot pedig a földre tették. Már jó fél órája ment a film, amikor Dóri magán érezte a fiú pillantását, majd nem sokkal később keze érintését a térdén. Kissé zavarban érezte magát, de fogalma sem volt, mit kéne tennie vagy mondania. Ekkor megértette, hogy miért is jött át igazából a fiú.
- Annyira szép vagy! – szólalt meg végül Máté.
- Öhm, köszönöm… De figyu, szerintem jobb lenne, ha tartanánk az előbbi távolságot – mosolygott zavarodottan Dóri. De mintha meg sem hallotta volna, Máté keze Dóri combjára siklott, és gyors mozdulatokkal közeledni kezdett a lány felé. Dóri ijedten hátravetette magát, védve magát a fiútól, kezével pedig combját próbálta megszabadítani az érintéstől.
- Hagyj békén te szemét! – sikította, szemébe könnyek szöktek. – Kérlek, hagyd abba!
- Vigyázok rád!
- Ne vigyázz rám, hanem hagyj békén!  - Ahogy ezt kimondta, az ajtóban fordult a kulcs és Timi lépett be az ajtón. 

Fél hét volt, amikor Dóri hazaért, ahol Timi a tükör előtt állva sminkelte magát.
- Szia! Hová készülsz? – kérdezte Dóri, és lehuppant az ágyára. Kissé elfáradt az edzés alatt.
- Páran beugrunk abba a közeli szórakozóhelyre. Ha van kedved, te is jöhetsz – mosolygott rá Timi.
- Nem hangzik rosszul. Mikor indulsz?
- Ha elkészülsz. Van idő, megvárlak.
- Akkor sietek!
Dóri felpattant az ágyról és felkapott a szekrényből egy farmer rövidnadrágot és egy fehér ujjatlan pólót. Gyorsan letusolt, és rendbe rakta a haját. Hosszú barna fürtjeit lófarokba kötötte a feje tetején, majd tussal kihúzta a szemét. Hétre már indulásra készen voltak mind a ketten.
- És egyébként kik jönnek még? – érdeklődött Dóri.
- Ez egy jó kérdés. Én sem tudom pontosan. Azt tudom, hogy Szandi és Máté jönnek.
- Jó, hogy megkérdeztem, mert fogalmam sincs, kik azok – nevetett a lány.
- Nézd csak, van egy ilyen combzoknim, tök jól illene a szerkódhoz. Szívesen kölcsönadom.
- Ó, nagyon köszönöm – hálálkodott Dóri, majd elindultak. Timi bezárta a szobaajtót, és elindultak a folyosón, hogy Szandit összeszedjék. A lány a folyosó végén lakott.
- Egyébként Szandi egy elég érdekes személyiség. Nagyon el van kényeztetve, és a családja hót gazdag. Először nagyon bunkónak fogod találni, de igazából nem rossz ember. Megvannak a maga hülyeségei, az igaz, de ez minden. Ő és Máté is abba az iskolába jártak, ahova én, innen ismerem őket. Bár úgy igazán soha nem voltunk jóban, de hát mégis jobb ismerősökkel lenni. Szandi és Máté régebben jártak, de aztán Máté szakított, és Szandi azóta is bele van zúgva a csávóba, ami szerintem elég gáz, de hát nincs jogom beleszólni – nevetett Timi.
Miközben mesélt odaértek a szoba ajtaja elé, Timi pedig bekopogott. Egy hangos „gyere” kiabálás hallatszott bentről. Timi lépett be először, Dóri csak félénken követte. Szandi éppen a cipőjét vette fel, az ágyon pedig egy srác ült, akiről Dóri gondolta, hogy csak Máté lehet.
- Sziasztok! Remélem nem baj, ha én is csatlakozok hozzátok - mosolygott kedvesen.
- Te? – hallotta az ismerős hangot. – Te vagy az olcsó fazekas lány, ugye? – kérdezte gúnyosan Szandi. – Látom nem csak a fazekad olcsó, hanem a szerelésed is. Biztos van pénzed eljönni bulizni?
- Hagyjad már! Ha szeretnél, persze, hogy jöhetsz velünk – lépett fel a védelmére Máté. – Legfeljebb meghívunk egy italra – nevetett a fiú. Utóbbi megjegyzését valószínűleg viccnek szánta, ám Dóri egyáltalán nem tartotta poénosnak, mégis próbált udvariasan válaszolni.
- Erre nincs szükség, van nálam elég pénz.
- Még jó, mert én biztos nem fizetek neked semmit – vicsorgott Szandi, aki észrevette Máté kedves vigyorát az idegen felé. Dóri hirtelen úgy érezte, szívesebben maradna a kollégiumban, de nem akart ekkora örömet okozni Szandinak, aki ilyen hamar elítélte őt, amiért családja nem olyan gazdag, mint az övé. Elhatározta, hogy mindenképpen jól fogja magát érezni este. Elvégre már legalább fél éve nem járt szórakozóhelyen.
Hamar elindultak, és tíz perc múlva már ott is voltak az Isztambulnak nevezett helyen. Útközben Timi elmondta neki, hogy ez egy olyan hely, ahol hétvégente különböző ismert zenekarok lépnek fel, hétközben pedig DJ zenél. Ugyan Dóri szívesebben járt koncertre, nem utasította el a gépi zenét sem. Amikor beléptek az épületbe egyből csatlakozott hozzájuk egy csapat, akiket a lány már látott a kollégiumban vagy az istállóban. Mindenkinek kedvesen bemutatkozott és próbálta a neveket megjegyezni, de néhány néven kívül nem emlékezett senkire sem. Néhányan azonnal táncolni kezdtek, de Dóri inkább azzal a csapattal tartott, akik egy ital társaságában leültek beszélgetni egy csendesebb helyre. Kitárgyalták, kinek milyen az órarendje, milyen edzőket kapott, és végül hogy kinek milyen lova van. Dóri felfigyelt rá, hogy mindenkinek saját lova van a csapatban, kivéve őt és egy lányt, akit Noéminek hívtak. Később megtudta, hogy Noémi másodéves, és ő is ösztöndíjjal került be az akadémiára, akárcsak ő, így hamar közelebb érezte magához a lányt, és remélte, lesz alkalma beszélgetni vele. Hamarosan a lovas felszerelésekre terelődött a szó, és a társaság jó része a márkás és drága dolgok mellett foglalt állást, így a lány nem igazán tudott a témához hozzászólni, úgy döntött, kér magának még egy italt. Már megivott egy vodkanarancsot, és mivel már jó ideje annak, hogy utoljára bulizott, érezte a szédülést a fejében. A pultnál várva az italára valaki hirtelen megérintette a vállát hátulról. Máté mosolygott rá.
- Már kértél? – kérdezte szinte kiabálva, mert a zene hangosan szólt a mellettük felállított hangszóróból. Dóri bólintással válaszolt. – Kár, pedig meghívtalak volna. És természetesen nem azért, amit a koleszben mondtam – nevetett. Még mindig nagyon humorosnak találta a megjegyzését.
- Majd legközelebb – mosolygott Dóri. Most, hogy volt ideje közelebbről is megfigyelni a fiút, igazán helyesnek gondolta. Haja szőkésbarna volt, szemszíne pedig csábítóan mélybarna. Arcvonásai lágyak, szinte kisfiúsnak hatottak, de volt benne valami ellenállhatatlanul vonzó. Dóri egy pillanatig értette, Szandi miért van belezúgva. A pult mögött álló lány odanyújtotta a vodkanarancsot.
- Egy martinit kérek. – Dóri hirtelen nagyon elszégyellte magát, amiért ilyen olcsó italt iszik, ám ez nem tartott sokáig. Soha nem bánkódott, amiért az ő családja nem volt olyan gazdag, mint mások. Boldog volt, hogy Adél és Patrik befogadta őt a tragédia után…
- Szóval Dórinak hívnak, igaz?
- Ühüm.
- Akkor nem bánnád, ha Dodónak hívnálak?
- Hogy őszinte legyek, igenis bánnám – mosolygott Dóri kedvesen, mégis teljes határozottsággal.
- Akkor csak simán Dóri?
- Dórának is hívhatsz, ha az jobban tetszik.
- Nekem megfelel a Dóri. Nagyon szép neved van.
- Köszönöm.
- Nem akarsz táncolni?
- Nem vagyok az a táncos fajta. Talán ha még iszok pár ilyet.
- Akkor a következőt én fizetem – nevetett a fiú.

***

Az este hátralévő részében Dóri és Máté beszélgettek még egy kicsit, majd Máté rávette a lányt, hogy táncoljon. Hazafelé a csapat nagy része együtt ment, és Dóri akarva-akaratlanul észrevette, hogy a fiú próbál minél közelebb kerülni hozzá, ami azonban Szandrának is feltűnt, és egyáltalán nem tetszett neki.
Az éjszaka folyamán Dórinak most először volt alkalma beszélgetésbe bonyolódni Noémivel, a másik ösztöndíjas lánnyal.
- Ó, szóval Dani a te edződ? – kérdezte vigyorogva a lány. – Nagy mákod van vele, ő a legjobb az akadémián. Persze nem mondom, hogy a többiek nem hihetetlen jók, de Dani… Amellett, hogy élvezet vele az edzés, még nézni sem rossz. Bár nem értem, hogy nem tereli el a figyelmedet – nevetett.
- Ja, hát nem rossz pasi – mosolygott Dóri.
- Na de lányok, akkor beszéljetek ki, ha én már nem hallom – robbant be közéjük Máté átölelve a két lány vállát.
- Éppenséggel nem rólad beszéltünk, Don Juan – kacarászta Noémi.
- Máté, gyere már, egyenesen sem tudok menni! – hallotta maga mögül Dóri Szandi élesen sivító hangját, majd a fiú szemeit forgatva visszaszaladt a hang forrásához.
- Hihetetlen ez a csaj… Gondolom téged is kispécizett, amiért ösztöndíjas vagy.
- Igen, gondolom, hogy amiatt van. Tegnap még a fazekamra is beszólt – mondta Dóri, mire a két lány hangos nevetésben tört ki. – Mintha ő sokkal magasabb rendű lenne, amiért neki többszázezer forintos nyerge meg kantára van.
- Szerintem csak kompenzál. Ha jobban nem fajul el a helyzet, engem igazából nem zavar. Mondja csak a magáét, én meg majd röhögök rajta – nevetett Noémi, és Dóri teljesen egyetértett vele. Érezte, hogy ők nagyon jó barátnők lesznek majd idővel, és megörült, hogy végre talált egy igazán szimpatikus embert a kollégiumban.
Timi Szandival és Mátéval kullogott a sor végén, és amikor megérkeztek a koleszhez, kint maradt velük elszívni egy cigit. Mivel Dóri nem dohányzott és fáradt is volt, úgy döntött, felmegy a szobába. Már az elsőn járt, amikor eszébe jutott, hogy csak egy kulcsot vittek Timivel az egyszerűség kedvéért, és az a másik lánynál maradt. Gyorsan visszafutott érte.
- Nagyon gáz a csaj. Láttátok az olcsó cipőjét? Szerintem valami turkálóból kerítette – hallotta Szandi rikácsolását kintről. Szerencsére nem vették észre, így hallgatta, miket mondanak még róla.
- Láttam tegnap a nyergét, valami használt régi vacak. És képzeld, a zokni, ami rajta volt, az enyém. Hihetetlen, hogy még erre sem telik neki.
- Hagyjátok már szegény lányt. Oké, nem valami gazdagok, na és? Nekem kifejezetten jófejnek tűnik.
- Ja, egyébként rendes csajszi. Csak furcsa, hogy ilyen szegény, és mégis ide jár.
- Nem sokáig fog, ezt garantálom. AZ ilyeneknek nincs itt helye – adta meg a végszót Szandi, ezzel pedig Dóri elindult feléjük. Mélyen és korántsem kedvesen belenézett Timi szemébe, felé nyújtotta a tenyerét és határozott hangon megszólalt:
- Ideadnád a kulcsot?