Egy olyan oldalon jársz, amelyen egy folytatásos regényt olvashatsz. A történet egy lányról szól, aki nehéz múlt után egy elit lovasakadémia tanulója lesz. Vajon képes lesz egy középosztálybeli lány beilleszkedni egy iskolába, ami tele van gazdag, elkényesztetett palántákkal? 
A szereplők teljes mértékben kitaláltak, bármiféle hasonlóság a véletlen műve (vagy mégse?). A történet helyszíne Magyarország, de az akadémia és annak városa a fantázia szüleménye

A részeket igyekszem félhetente/hetente feltölteni.

Kérlek, ha olvasod a részeket, írd meg, tetszett-e vagy sem, sokat jelentene nekem! :) Köszönöm!

Lia

 

¤ Kezdőlap
  ¤ Szereplőkről bővebben 
  ¤ Háttértörténetek
  ¤ Előző részekről
  ¤ Az akadémiáról
  ¤ Mondd el a véleményed!

 

Várható időpont: 2015. 03. 13-14.

Előzetes: A következő részben kiderül, mit kezd Dani a nála lévő információkkal, helyesen használja-e fel őket, és Dóri kap-e új esélyt a versenyzésre. Dani és Dóri kapcsolata vajon végleg véget ér, vagy a lány képes megbocsájtani a fiúnak? Dóri üldözési mániája elmúlik, vagy újra felszínre tör? Mindez kiderül a következő részben.

 

Előző szavazás (Kinek a segítségével kapjon Dóri újabb lehetőséget a versenyzésre?) eredménye:

Balu segítségével 85,71%
Dani segítségével 14,29%
A titokzatos idegen (Dóri apja?) segítségével 0,00%
Ne kapjon újabb lehetőséget 0,00%

 

 
Kezdőlap

X. rész

A terv

Dóri egy nyugodt hétvége után tért vissza a kollégiumba. Vasárnap este Timi még nem volt otthon, ugyanis a lánynak hétfőnként csak 11 órától kezdődtek az órái, és gyakran hétfő reggel érkezett meg. Dórinak volt ideje gondolkozni azon, ami közte és Dani között volt, mégsem jutott el a megoldásig. Mindennél jobban vágyott rá, hogy a fiúval lehessen. Úgy érezte, kezd beleszeretni. Emellett pedig az akadémia élete lehetősége lehet, ha semmi nem tereli el a figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy ha a románcuk az igazgató fülébe jut, valószínűleg Danit azonnal kirúgja, őt pedig legjobb esetben is eltiltja a versenyzéstől egészen, amíg el nem végzi az akadémiát.
Kedd délutánra a lány azonban már szinte teljesen biztos volt döntésében. Ezt így nem folytathatják Danival. Mindkettejüknek hihetetlen fontos ez az akadémia.
Nevadát készítette elő az edzésre, közben pedig elhatározta, hogy minél távolságtartóbban fog viselkedni edzőjével, hogy tudtára adja döntését.
- Dóri, ugye? – nézett be egy arc a bokszajtó rácsai között. Nevada füleivel sunyítani kezdett. Még mindig nem kedvelte az idegeneket.
- Igen. Te pedig Balu – mosolygott rá a fiúra, miközben szorosabbra húzta Nevada hevederét és összekötötte a haját. – Látom sikert arattál az igazgatónál.
- Igen, szerencsére. Ez a második munkanapom. Tegnap Noncsi körbevezetett, megmutatta a legfontosabb tudnivalókat, de itt minden olyan hatalmas. Van még mit tanulnom!
- Hamar bele fogsz jönni. Noncsi nagyon aranyos lány, mindenben segíteni fog. És persze én is nagyon szívesen segítek, ha kérdésed van.
- Köszönöm!
- Balu! Gyere, megyünk a karámokhoz – kiabált Noncsi a folyosó végéről. Dóri rámosolygott a fiúra, aki viszonozta gesztusát majd elszaladt. Dóri örült, hogy még egy szimpatikus ember érkezett az istálló életébe. Fejére tette a kobakját, megfogta Nevada szárát és kivezette a fedeles lovardába. Elhatározta, hogy a mai edzésen igazán jó teljesítményt fognak nyújtani, és ennek mérten melegített be. Nevadát határozott, de kellőképpen finom mozdulatokkal irányította.
Dani sokat késett, és amikor megérkezett, azonnal felállított a hosszú fal mentén egy ugrósort. Dóri imádta az ilyen gyakorlatokat, és elhatározása tovább növekedett. A mai edzésen megmutatja, mit tud! Lépésben felvette a ló fejét és egy határozott segítségadással elindította a lovat vágtába.
- Tökéletes! – kiabálta Dani. Dórinak jól esett a dicséret. Amikor ügetésbe vette vissza Nevadát, a tribünön megpillantott egy alakot, ám ezúttal egy igenis ismerős lányt ismert fel benne. Szandi figyelte. A távolság miatt arcát nem láthatta.
- Na, kezdjük! – mondta Dani. – Először a lépőrudak ügetésben, aztán jöhetnek az ugrások vágtában.
Dóri ügetésbe indított Nevadát. A ló összeszedettebb volt, mint valaha. Feje merőlegesen haladt előre a földdel, fülei lazán mozogtak, szájában pedig enyhén hab képződött a zabla finom rágásától. Dóri nyugodt kézzel vezette rá a földre rakott cavalettikre. Nevada hatalmas lépésekkel tökéletesen ügetett végig a rudak között, majd az első ugrásnak felállított x-et. Utána ütemes, de összeszedett vágtában haladtak tovább az előttük pár méterre lévő akadály felé, ami már egy kisebb meredek akadály volt. Dóri derékkal segítette a ló ütemes lépteit, majd a megfelelő pillanatban vették az akadályt és az utána elhelyezett újabb cavalettiket, amik egy újabb meredek akadályra vezették őket. Ez az akadály már pár centivel magasabb volt, de tökéletesen vették.
- Vágtázz tovább pár kört, amíg nem szólok!
Dóri teljesítette az utasítást, miközben az edző magasabbra emelte az összes akadályt. Dóri felpillantott a tribünre. Szandi karba tett kézzel figyelte őket. Dani utasítására Dóri újra végigment az ugrósoron. Egy aprócska hibát kivéve most is tökéletesen sikerült.
- Úgy látom, felkészültetek a magasabb akadályokra is – mosolygott Dani. Dóri olyan boldog volt, hogy nem tudott nem visszamosolyogni rá. Nagyon büszke volt Nevadára, ezért jutalomképpen alaposan megpaskolta a nyakát. A magasabb akadályokat is hibátlanul átvitték, ugyan csak 70 cm körül volt a magasságuk. Dani úgy döntött, mára elég lesz az edzés.

***

Szandi irigykedve és bosszúsan figyelte Dóri edzését. Látszólag nagyon összeszoktak Nevadával, és ez a ló, akiről senki nem gondolta volna, hogy valaha is kezes bárány lesz, tökéletesen követi gazdája utasításait, emellett pedig ugróképessége sem utolsó. Ha Dóri és Nevada továbbra is ilyen jó teljesítményt nyújtanak, helyette ők lesznek a befutók a versenyeken. A szelekció pedig pár héten belül megkezdődik. Tudta, hogy valamit sürgősen tennie kell.
Az edzés végeztével az öltözőbe ment, ahol bement az egyik fülkébe, magára zárta az ajtót és leült a székre. Gondolatai minduntalan egy történeten jártak, amikor régebben Capris véletlenül elszabadult, és mire megtalálták, megdézsmálta a tujabokrot. Hamarosan kólikás tüneteket mutatott, és állatorvost kellett hozzá hívni.
Miközben gondolkozott, lépteket hallott a folyosóról.

***

Dóri elhatározása, miszerint Dani és az ő kapcsolata nem folytatódhat, nem tartott sokáig. Az edzés után a fiú figyelte, ahogy leszerszámozza a lovát, de egy szót sem szólt. Nem akarta a csókjukról vagy a kapcsolatukról kérdezni, mert félt a választól. És úgy érezte, hibát követett el, amikor megcsókolta a lányt.
Dóri a nyereggel és a többi felszereléssel elindult a folyosón, Dani pedig követte. Dóri számított erre. Lepakolt, majd kézen fogva Danit az öltözőbe ment, ahol – látva, hogy nincsen senki – megcsókolta a fiút. Maga sem értette hirtelen döntését, mégsem bánta meg. A csók nem tartott sokáig, mégis rengeteg érzelem sűrűsödött bele. Dani mélyen a lány szemébe nézett.
- Próbáljuk meg! De ha az igazgató megtudja, akkor nekünk végünk van – mosolygott Dóri.

***

Szandi az öltözőben látottak és hallottak után elvetette Nevada mérgezésének ötletét. Bizonyítékot akart szerezni Dóri és Dani kapcsolatára, amit aztán az igazgatónak megmutatva Dórit kicsapják az iskolából. Ám a következő másfél hétben semmi gyanúsat nem látott, habár nyitott szemmel járt az istállóban és az utcákon is, és előfordult, hogy hallgatózott vagy leskelődött utánuk. Végül úgy döntött, beavatja néhány barátját, hogy ők is figyeljék a lányt és a fiút, és ha valami gyanúsat látnak, fényképezzék le őket. Ám ez a terv sem vált be, és Szandi napról-napra jobban kétségbeesett. Ha nem talál ki valamit gyorsan, akkor visszatér eredeti tervéhez.
Egyik januári hétfőn utolsó órája után úgy döntött, meglátogatja Caprist a bokszában, hogy megnézze, a lovászok mindent elintéztek-e körülötte. Félt, hogy esetleg az itatóba szennyeződés került, vagy nem kapott elég abrakot. Szandi ezekre mindig ügyelt, mert nem akarta, hogy lova teljesítménye leromoljon.
A tanári szoba ajtaja előtt lépkedett, amikor meghallotta Dani hangját. Megállt, hogy füleljen, hátha most végre sikerül elcsípnie a párt. Ám ahogy hallgatózott, rájött, hogy Dani a főnökével beszélget, Horváth Tamás edzővel, aki az edzők legjobbika volt az akadémián. Ő volt a legidősebb, és ő tanított a legrégebb óta.
- A héten három tanítványodat mérjük fel. Holnap megnézzük Kondor Mónit, szerdán Németh Pálmát és csütörtökön Vázsonyi Dórit. Szerintem a legjobb, ha nem szólsz nekik a dologról, és akkor nem okozol nekik felesleges stresszt, de ezt persze rád bízom. Ha úgy érzed, hogy versenyhelyzetben jobban teljesítenek, akár értesítheted is őket.
- Rendben van. És eredményeket mikor tudunk meg?
- Körülbelül két hét múlva. Sok munka van még, hiszen az elején járunk. Legyetek türelemmel.
Szandi közeledő lépteket hallott, ezért gyorsan folytatta útját, mintha mi sem történt volna. Csütörtökig tennie kell valamit, különben Dóri bekerül a legjobb húszba, és akkor a pár hónappal későbbi versenyen esélye sem lesz legyőzni. Időben kell kiiktatnia.

***

Szerda este sötétedés után kezdett kiürülni az istálló. Szandi Capris bokszában tevékenykedett, és várt. Dóri kivitte Nevadát egy tereplovaglásra, de hamarosan meg kell érkezniük, hiszen már legalább negyed órája sötét volt. Ezután Dóri majd leápolja lovát és hamar távozni fog. Szandi a szemeit forgatta. Nem értette, mi élvezet van ilyen hideg időben terepen lovagolni, mikor rendelkezésre állnak fedeles lovardák is, ahol meleg van.
Hamarosan patadobogást hallott a folyosóról. Dóri egyből a bokszba vezette a lovat, és 10 perc alatt leápolta. Puszit nyomott az orrára, majd távozott. Szandi tudta, hogy még várnia kell, amíg a lovak megkapják a vacsorájukat, és amíg a lovászok száma megfogyatkozik. Le kell csökkentenie a lebukás kockázatát.
Pár óra elszánt és kitartó várakozás után végre csak két lovász maradt az istálló területén, és ők is elmenni készültek. Az egyik a holmiját pakolta össze, a másik, aki az aznapi éjszakai ügyeletes volt az istállóban, lefekvéshez készülődött. Még egyszer körbejárt a lovak között, hogy minden rendben van-e, majd a lovászoknak kialakított padlástérbe ment. Szandi ekkor jött elő a nyergesből, ahol a szerszámait pucolta meg. Gyors, ugyanakkor halk léptekkel haladt a folyosón egyenesen Nevada boksza felé. Tudta, hogy a ló igen barátságtalan, ezért egy lócsemegével fegyverkezett fel. Elhúzta a boksz ajtaját. Nevada azonnal sunyítani kezdett, de még mielőtt a farát Szandi felé fordíthatta volna, észrevette a kezében lapuló csemegét, és gyorsan elvette tőle. Szandi a még el nem fogyasztott szénába keverte a tujaágakat. Figyelmesen ügyelt a mennyiségre, hiszen nem akarta komolyan megbetegíteni a lovat. Emellett persze aggódott, hogy nem eszi meg mindet, hiszen így könnyen lebukhatna. Kiosont a bokszból, és egy ideig figyelte a lovat.
Nevada elégedetten kezdte rágcsálni a vacsoráját.

***

Dóri a kellemes tereplovaglás után nyugodtan érkezett haza a kollégiumba, ám nyugalma nem tartott sokáig. Timi egy aggasztó hírrel várta.
- Keresett egy férfi. Megmondtam neki, hogy nem vagy itthon, kérdeztem, hogy megvár-e, de válasz nélkül lelépett.
- Milyen férfi? Mi volt a neve?
- Azt nem mondta meg.
- És hogy nézett ki?
- Nem figyeltem meg igazán, de ősz haja volt, és magas volt. Olyan hatvan körüli lehetett.
Dóri gyanúja beigazolódott. A leírás alapján valóban az apja követte, ahogy eddig is sejtette.
De mit keres itt az apja, akit már évek óta nem látott? Mégis mit akarhat tőle? Talán bántani akarja?

2015.01.25. 14:24, Lia

IX. rész

Hétfőn Dóri kettőtől háromig Nevada bokszában akarta eltölteni a felesleges egy óráját. Nem tudta titkolni maga elől, hogy mindennél jobban szeretné, ha Dani felbukkanna a boksz ajtaja előtt, és néha akaratlanul is felpillantott a folyosó irányába, hátha meglátja a fiút. Beleszeretett, tudta nagyon jól, és azzal is tisztában volt, hogy távol kéne magát tartania tőle, mielőtt valami katasztrófa történik, de ez egyáltalán nem érdekelte. Danival akart lenni, és semmi nem számított ezen kívül. Dóri fél óra után már fényesre kefélte Nevada szőrét, de Dani sehol nem volt. Dóri nem adta fel ilyen könnyen, így tovább koptatta a ló bundáját, közben pedig gondolatai másfelé kalandoztak. Újra eszébe jutott a férfi, akinek közelségét mostanában érezte, és megint elfogta a félelem. Ugyan az utóbbi napokban más dolgok foglalkoztatták, ami miatt a félelemről elterelődött a figyelme, most mégis rátört a pánik. Idegesen pillantott körbe, kinézett a folyosóra, ám egy lelket sem látott.
- Semmi baj, nincs itt senki! – suttogta és Nevada meleg testéhez bújt. A ló megérezte gazdája zaklatottságát és kedvesen hátrafordulva megböködte orrával. – Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni.
Mivel még volt negyed órája, Dóri úgy döntött, leellenőrzi a felszereléseit a nyergesben, és ha pucolásra szorulnak, az órája után megtisztítja őket, hogy a másnapi edzésen szép állapotban legyenek. A nyergesben egy fiú nézelődött, akit még soha nem látott az akadémián. Kissé meglepődött, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. Köszöntek egymásnak, majd Dóri a felszereléseihez lépett. A fiú kis habozás után karba tett kézzel a lány elé állt, és ezt kérdezte:
- Ne haragudj! Tudnál nekem segíteni?
- Ha tudok, szívesen segítek.
- Az igazgatói irodát keresem. Sejtem, hogy rossz helyen járok, hiszen ez nyilván az istállórész, de fogalmam sincs, merre indulhatnék.
- Ha vársz egy fél percet, segítek. Úgyis arrafelé kell mennem hamarosan – mosolygott kedvesen Dóri, és lehajolt a ládájához. Szimpatikus fiú volt, elég fiatalnak tűnt, és nagyon félénknek. Fúrta az oldalát a kíváncsiság, mit akarhat, és elhatározta, hogy amíg az irodához kíséri, megkérdezi.
Lehajolva a ládájához furcsa dologra lett figyelmes. A számkombináció a helyes számokon volt, ennél fogva pedig a lakat nyitva volt. Tisztán emlékezett rá, hogy legutóbb – ahogy minden alkalommal – elforgatta a számokat, bezárva ezzel a lakatot. Felnyitotta a láda tetejét, és egyből észrevette, hogy valaki kutakodott benne. Gyorsan feltúrta, minden megvan-e, és miután nyugtázta magában, hogy a készlet teljes, lezárta a ládát és lezárta a lakatot.
- Mehetünk – mondta a fiúra pillantva, és megpróbált kedves mosolyt erőltetni az arcára, hogy elfedje a pánikot, ami újra rátört.
- Amúgy a nevem Balázs. Vagy inkább Balu – nyújtotta felé kezét a srác, és egy aprócska mosoly jelent meg az arcán. Dóri látott ebben a mosolyban valami felfoghatatlan forróságot, ami miatt még szimpatikusabb lett. Ő is bemutatkozott, majd elindultak az iroda felé. Dóri hamarosan rátért arra, ami őt igazán érdekelte.
- Miért keresed Bankót? Persze, ha szabad tudnom.
- Nem tudom, hogy szabad-e – mosolygott kissé Balu. – Lovásznak jelentkeztem pár hete, és most lettem visszahívva. Remélem megkaptam az állást, és nem feleslegesen jöttem be.
- Gondolom, ha nem kaptad volna meg, akkor telefonon közlik, nem? Persze én nem értek hozzá – nevetett Dóri.

***

Miután Dóri elkísérte Balut az igazgatói irodához, kifejezte afelőli reményeit, hogy hamarosan újra találkoznak, majd elindult az órájára, nehogy elkéssen. Útközben a nyitott ládájára gondolt, és az aggodalom érzése kerítette hatalmába. Alig várta már, hogy az óra vége után jobban szemügyre vehesse, mi történt.
Miután a tanár elköszönt a hallgatóktól, Dóri volt az első, aki elhagyta a termet, és sietett a nyerges felé, ahol azonnal felnyitotta a ládáját, és alaposan megnézte a felszereléseket. A fáslik ugyanolyan állapotban voltak, a különböző sörény- és farokszőr ápoló felszerelések is érintetlenek, de az ín- és bokavédők tépőzárja el volt szakadva. Dóri a kezébe vette a felszereléseket, amiket minden edzések használt, hiszen fontos kiegészítői voltak az alapfelszerelésnek. A tépőzár nem csak eltépve volt, hanem késsel vágták el.
- Ezt nem hiszem el! – tört ki a lányból.
- Mi történt? – hallotta a háta mögül az ismerős, kedves hangot. Megfordult, és Dani felé mutatta a tárgyakat.
- Mégis ki tesz ilyet? – kérdezte könnyekkel a szemében. Dani azonnal ott termett mellette és kedvesen átölelte a lány vállát. Dani tehetetlenül pillantott Dórira, látszólag fogalma sem volt a válaszról. Ám Dórinak igen is pontos elképzelései voltak róla. Nem tudott másra gondolni, csak Szandira. De ekkor hirtelen átsuhant a szemei előtt a férfialak képe. És ha gyanúja beigazolódik, és valóban arról az emberről van szó, akire még csak gondolni sem mert, akkor ez megmagyarázza a számkombináció helyességét. De nem, ez lehetetlen! És miért tenne ő ilyet?
Dóri letörölte a könnyeit, és megpróbálta erősnek mutatni magát. Elvégre egész nap arra vágyott, hogy Danival lehessen. Ám minduntalan csak arra tudott gondolni, hogy miből fog új ínvédőket venni, ugyanis az ilyenek egyáltalán nem voltak olcsók, és nem akart megint a családjától pénzt kérni.
- Biztos minden rendben? – kérdezte Dani aggódva. Kezdte kiismerni a lányt, és észrevette, hogy az álmosoly mögött olykor más érzések bújnak meg.
- Én… csak félek egy kicsit – vallotta be Dóri. – Az az alak a tribünön, és az érzés, hogy valaki követ… Most meg ez.
- Az érzés, hogy valaki követ? – kérdezte értetlenül a fiú. Dóri elmondta neki, hogy egy hete majdnem minden nap úgy érezte, hogy valaki figyeli.
- Gyere, hazakísérlek – mondta gyászosan Dani.
- Igazán nem kell, főleg ha még dolgod van. Jól vagyok, esküszöm – mosolygott Dóri, és mosolya már kissé őszintébb volt. Megnyugtatta a beszélgetés.
- Igazából eddig rád vártam, hogy együtt menjünk haza – nevetett Dani is felszabadultabban. Dóri meglepődött egy picit, de jólesett neki a fiú törődése.
- Rendben van.

***

Dóri szombatra tervezte a hazautazást, így Danival megbeszéltek péntek délutánra egy találkozót. Mindketten tudták, hogy randiról van szó, de ezt persze nem mondták ki. Dani lakása előtt találkoztak, ami a kolesz és az akadémia között volt félúton, és Mangót egy hosszabb sétára vitték el a parkon keresztül. A kiskutya nagyon élvezte a lány jelenlétét. Több, mint egy órát sétáltak, mire Mangó elkezdett elfáradni, ezért hazafelé indultak. Azt tervezték, hogy otthon leteszik a kutyust, majd továbbmennek beülni valahová. Ekkor már sötét volt, és a két fiatal rengeteget nevetett és beszélgetett egymással.
Pár perc némaság után Dani megszólalt:
- Most képzeld el, hogy fogom a kezed – hangja halkabb volt az átlagosnál, és nem nézett a lányra, ahogy szokott. Dórit meglepte ez a mondat, és kérdőn bámult Danira. Milyen jó is lenne kézen fogva sétálni.
Dani lakása a másodikon volt. Nagynak nem volt mondható, ám annál otthonosabban volt berendezve. A nappaliban zöld fel volt barna bőrkanapéval, ezzel szemben pedig egy hatalmas tévé volt elhelyezve. A szoba fénypontja Dóri számára azonban a puha szőnyeg volt. A nappaliból nyílt egy kis folyosó, amiből a konyhába, a hálószobába és a fürdőszobába lehetett eljutni. A konyha szintén nem volt nagy, de a felszerelések modernek és gyönyörűek voltak, akárcsak a lakás többi részén. Dórit meglepte a bent uralkodó rend és tisztaság, és meghatotta a kis otthon hangulata.
- Nagyon tetszik – fordult Danihoz a lány, amikor körülnézett a lakásban. Mangó izgatottan követte a lányt a hálószobába, ugyanis az ő szobája is volt egyben, és kényelmesen elhelyezkedve az ablak alatti párnáján, álomra hajtotta fejét. A szobában egy hatalmas franciaágy volt, kétoldalt éjjeliszekrények, előtte pedig egy szekrénysor, amibe egy íróasztal volt építve. Ezen egy új laptop hevert.
- Arra gondoltam, megihatnánk egy teát és játszhatnánk valami társast. Aztán ha lesz kedvünk, még elmehetünk valahová… - ajánlkozott Dani.
- Nagyon jó, imádom a teát, és kint már megfagytam – mosolygott Dóri, ám nem bírta kiverni a fejéből, hogy ez a helyzet túlságosan romantikus számukra. Hiszen semminek sem szabad történnie!
- A Cleudo-t nem javaslom, mert abban túl jó vagyok – nevetett Dani, amikor a lány a társasjátékokat nézegette.
- Én pedig verhetetlen – kacagott Dóri, és leemelte a polcról a dobozt.
- De ezt ketten nem is lehet játszani…
- Megoldjuk!
Kiosztották a kártyákat és már kezdődött is a játék. Speciális szabályokkal játszottak, hogy nehezítsenek rajta.
- Meggyanúsítom Mrs. White-ot, hogy csavarkulccsal a társalgóban kegyetlenül agyonverte az áldozatot – mondta tettetett komolysággal a lány.
- Sajnálom Miss, de a gyanúsított személy tökéletes alibivel rendelkezik. Az éjszakát ugyanis velem töltötte, amiről ez a kártya nyújt bizonyítékot – ezzel felé nyújtotta Mrs. White kártyáját.
- Fúj – szörnyülködött hangosan nevetve Dóri.
- De hát hölgyem. Én, Mustár ezredes, kikérem magamnak ezt a hangot. Mrs. White egy igazán vonzó nő!
- Hagyd abba! – bokszolta vállon. – Undorító vagy!
- Hát, mivel ön aznap éjjel nem volt kapható, mert más dolga volt, Miss Scarlet… - mondta, majd sejtelmes arckifejezéssel előhúzta a tábla közepén elhelyezett kártyákat, és Dóri felé mutatta a megnevezett lapot.
- De ezt nem így kell játszaniii… - nevetett fel hangosan Dóri. Igazából csak túl büszke volt beismerni, hogy neki még fogalma sem volt a végső megoldásról. A földön lévő szőnyegen ültek a nappaliban, és Dóri most Dani felé vetette magát, hogy leterítse a földre. Dani nem hagyta annyiban a dolgot, és az egész táblát felrúgva Dóri fölé kerekedett. Ezzel nagyon közel került egymáshoz. Dóri hirtelen zavarából feleszmélve elkezdte élvezni a helyzetet, és most ő törte meg a csendet:
- Most képeld el, hogy megcsókollak.
Dani nem mosolyodott el, mint Dóri, hanem ajkaira tapasztotta sajátját és csókolni kezdte a lányt. Dóri először meglepődött, de hamarosan vette a lapot, és visszacsókolt. Nem tartott tovább fél percnél, és Dani elhúzódott.
- Nem valami jó a fantáziám – vigyorgott. Most Dóri volt az, aki nem mosolygott vissza. Megijesztette a hirtelen kialakult helyzet, hiszen pont ez volt az, amit el kellett volna kerülni, annak ellenére, hogy mindketten tudták, hogy ez elkerülhetetlen. Dani megérezte a lány aggodalmát, és teljesen eltávolodva tőle, felült. Nem lepte meg, amikor Dóri így szólt:
- Jobb, ha most megyek.

2015.01.11. 19:30, Lia

VIII. rész

A randi

(Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem a résszel! Tüdőgyulladás-szerű betegségem volt, és másfél hete az ágyat nyomom. Köszönöm a megértéseteket!)

A keddi edzésen Dani meglepetéssel várta Dórit. A lány teljes ámulattal figyelte a póráz végén ugráló szőrcsimbókot.
- Szünet előtt miatta kellett elrohannom – közölte a fiú. – Pont akkor lehetett elhozni.
- Hát ez hihetetlen édes!
- Menhelyi kutyus, és nem volt szívem otthon hagyni ma, úgyhogy elhoztam az istállóba, hadd ismerkedjen a lovakkal. Remélem, majd mehetek vele terepre lovagolni.
- És mennyi idős?
- Pontosan nem tudni, de olyan fél éves lehet. Az egyik állatorvoshoz vitték be, mint talált kutyus, aztán nem ment érte senki.
Dóri teljesen odáig volt a kutyusért. Nagyon szerette őket, és ő különösen tetszett neki. Németjuhász keverék, ez kétségtelen, és egy kis labrador vért is látott benne.
- Hogy hívják?
- Mangónak.
- Komolyan? AZ én régi kutyámat is így hívták - lelkendezett Dóri.
- És vele mi történt?
- Betegségben elpusztult még évekkel ezelőtt. Leginkább emiatt szerettem volna állatorvos lenni – mosolygott a lány.
Mangó nagyon izgatott volt Nevadát látva, és nagy termetével próbált közelebb kerülni a lóhoz, maga mögött húzva Danit, aki lóra utasította Dórit. A mai napra néhány hasznos cavaletti gyakorlatot tervezett, amivel Nevada és Dóri ritmusérzékét akarta fejleszteni. Alapos bemelegítés után néhány lépőrúdból és kisebb ugrásból álló sort állított össze, amire a lány ügetésben vezette a lovat, majd az első akadály után vágtában kellett folytatnia. Második próbálkozásra Dóri megtalálta a megfelelő ritmust és lendületet, így szinte tökéletesen mentek végig a soron. Dani most ívben helyezett egy hasonló sort, és a páros tökéletesen vette az akadályokat. Dani elégedett volt a teljesítménnyel. Tudta, hogy ha Dóri kitartóan küzd, akkor év végén egyike lesz a kiválasztottaknak, akik versenyezni mennek. Hamarosan komolyabb ugrásokat tervezett a lánnyal.
- Öhm… Dodó, szeretnék tőled kérdezni valamit! – kezdte Dani, amikor Dóri az edzés végén leszállt a nyeregből.
- Mi lenne az? – kérdezte a lány, miközben felhúzta a kengyeleket és meglazította a hevedert, hogy Nevada kényelmesebben érezze magát.
- Először is meg szeretném kérdezni, hogy mit csinálsz a hétvégén…
- Valószínűleg maradok a koleszben és tanulni fogok a vizsgákra.
- Mit szólnál hozzá, ha meghívnálak egy pizzára vagy egy teára? – tette fel a kérdést. Dóri meglepetten tekintett az edzőjére, akinek a szemében most először vélt némi bizonytalanságot felfedezni. Hirtelen nem tudta, mit gondoljon erről a dologról. Dani randira hívta? Vagy csak mint barát szeretne vele pár órát eltölteni? Talán Noéminek mégis igaza volt… - És természetesen csak a lovaglásról szeretnék veled beszélgetni – kacsintott rá a fiú. Ezek szerint Dani is érezte, hogy mint edzője, nem kéne romantikus vacsorára hívnia.
- Miért ne? – hangzott a hirtelen döntés.

***

Dóri egész héten nem tudta elfelejteni az érzést, hogy valaki figyeli. Egyedül a kollégiumban érezte magát biztonságban, és fogalma sem volt, mi válthatja ki belőle ezt a furcsa érzést. Ami csütörtökön történt, az azonban különösen aggasztotta.
A szokásos reggeli edzésre melegített be, Dani még sehol nem volt, ami megszokott volt tőle, ugyanis ez a nap első edzése volt, amiről gyakran késett egy keveset. Dóri nyugodta ügetett körbe-körbe a fedeles lovardában, aminek felső részén egy üveges bírói tribün volt beépítve, ahol gyakran megnézték egymás edzését a tanulók, és többek között a hangszórókra kötött magnót is itt lehetett bekapcsolni. Dóri a csütörtöki edzés előtt gyakran felment ebbe a helységbe, hogy bekapcsolja a rádiót, mert a zene általában jó hatással volt teljesítményére. Most azonban mintha egy fekete alak suhant volna el az üveg előtt. Dóri hirtelen lépést parancsolt Nevadának, aki engedelmesen lassított. Dóri rémülten pillantott fel, de senkit nem látott. Biztos csak egy diák vagy egy edző, gondolta, és folytatta az ügetést a különböző patanyomfigurákon. Ám sehogy sem bírta kiverni a fejéből a gondolatot, hogy valaki őt figyelni. Megállította Nevadát és felnézett a tribünre. Valóban egy magas, fekete ruhába öltözött alak állt az üveg előtt, de mielőtt a lány felfoghatta volna, ki az, eltűnt. Dóri magában szitkozódott, miért nem tette be ma a kontaktlencséjét, és hirtelen félelem érzése kerítette hatalmába. Gyanúja ezennel beigazolódott, valaki valóban őt nézte, és ezt a valakit még biztosan nem látta az akadémián.
Mielőtt a pánik eluralkodott volna rajta, Dani lépett be az ajtón. Dóri most hihetetlen hálás volt a fiú érkezéséért.
- Hát te miért ácsorogsz ott? – kérdezte Dani meglepetten.
- Ja, csak… a helyből vágtát akartam kipróbálni – mondta Dóri és megpróbálta félelmét álcázni. Vágtára utasító segítséget adott Nevadának, ám az – megérezve gazdája zavarodottságát – idegesen megrázta a fejét és ügetésbe váltott.
- Hát ez most nem igazán sikerült – szólalt meg kissé szigorúan az edző. Dóri tudta, hogy Dani egyáltalán nem örült, ha valamit nem tudott megcsinálni. Persze ha valami új dolgot tanultak, nem haragudott a lányra, ha azonnal nem sikerült valami, de egy ilyent, amit már régóta gyakoroltak, elvárt tőle. Ám miután az egész edzés botrányosan sikerült, Dani szinte durcásan ült a székében, miközben Dóri leléptette a lovát.
- Ma nem voltál valami jó passzban… Néha ez előfordul, de remélem ebből nem lesz rendszer. – Dóri egy szót sem szólt.
- Ismered azt a férfit? – kérdezte Dani, és Dóri rémülten pillantott a tribün irányába, ahova Dani nézett. Ugyanannyi időre látta az alakot, mint mielőtt Dani megérkezett, mert a férfi újra eltűnt. Dani meglepetten pillantott a lányra.
- Nem – mondta határozottan Dóri, de magában egyáltalán nem volt biztos abban, amit mondott, ugyanis fejében egy férfi arca jelent meg. De ez lehetetlen!

***

Hétvégén Timi hazament, - mint mindig, kivéve egy-két alkalmat - így Dóri egyedül maradt az egész héten rá nehezülő súlyos aggodalommal, amelyet a férfi felbukkanása okozott.
Dóri a tankönyvei és a jegyzetei fölött ült, de sehogyan sem tudott a tanulásra koncentrálni. Egész nap Dani és az aznapi találkozásuk járt a fejében. Senkinek nem mesélt róla, még Kittinek és Adélnak sem. Magában már eltervezte, mit fog felvenni, és reggel az első dolga a hajmosás volt. Órák óta nem tanult egy szót sem, ehelyett többször lefuttatta a fejében, mi fog történni ma este, de mivel elképzelése is csak kevés volt, nem tudott mást tenni, mint várni.
Már egy órával azelőtt, hogy a találkozót megbeszélték, Dóri teljes sminkben és öltözetben arra várt, hogy elindulhasson a megbeszélt helyre. Dani érte akart menni ugyan a kollégiumba, de a lány jobbnak látta, ha nem kockáztatják, hogy valaki meglátja őket. Negyed órával a megbeszélt időpont előtt elindult a padhoz, és remélte, hogy Dani már ott lesz, hogy ne tűnjön úgy, hogy túl korán érkezett, és amúgy is hideg volt, és nem akart fagyoskodni. Amikor odaért a padhoz, ahol találkozniuk kellett, nem látott még senkit, de szerencsére nem kellet sokat várnia, mert Dani hamarosan felbukkant a láthatáron. Dóri szíve nagyot dobbant, és nehéz léptekkel indult el a fiú irányába. Hihetetlenül utálta az első randikat. Valamiért mindig olyan vontatottak és kínosak voltak. Persze ez nem is randi! gondolta magában határozottan.
- Szia Dodó! Ne haragudj, késtem pár percet!
- Szia! Semmi gond. – mondta Dóri, és máris érezte a falat, ami az első randik alkalmával valamiért mindig köré emelkedett, és csak nehezen lehetett ledönteni. – Na, mit csinálunk?
- Elmehetnénk az istállóba, mert otthagytam az órámat. Persze, ha neked is jó – ajánlotta Dani. Dóri mosolyogva bólintott, és már el is indultak lefelé az úton. – Sikerült ma tanulnod?
- Igen – hazudta Dóri. – Egész sokat haladtam. Hogy van Mangó?
- Jól, most otthon alszik. Ma elvittem futni egy nagyot, és eléggé kimerült – nevetett Dani. Dóri a tekintetét kezdte fürkészni. Ez a fiú nagyon szereti a kutyáját. Sőt, többet látott benne, mint puszta szeretetet. Kötődött ahhoz az állathoz, akárcsak a lovához, de Dóri ezalatt a pár hónap alatt nem tudta kideríteni, miért van ennyire szüksége Daninak Doc Holiday-re és Mangóra. Pedig tudta, hogy valami mély kötelék köti őket össze.
Az istállóban Dani beszaladt az órájáért, addig Dóri Nevada bokszában simogatta a heréltet és kedves szavakat mondott neki. Nevada elégedetten fújt bele a lány hajába, ami mosolyt csalt Dóri arcára.
- Tudod mit? Szerintem csak üljünk le a szalmába és beszélgessünk – mondta Dani, amikor visszaért.
- Annyira megszerettem ezt a lovat – nevetett Dóri Dani mellett ülve. – Néha olyan, mintha ő lenne az egyetlen barátom itt. Bár ez nagyon nyálasan hangzik – pirult el.
- Hidd el, tudom, milyen érzés ez. Amikor tavalyelőtt idejöttem, és megvettem Dokit, nem gondoltam volna, hogy ilyen közel kerül hozzám. De huszonegy évesen teljesen egyedül éreztem magam, és Doki mindig ott volt nekem. Furcsa, mert akkor én is teljesen olyan voltam, mint az itteni diákok; a lovak csak eszközök voltak, hogy elérjem, amit akarok. Doki volt az első igazi saját lovam, és most már a társam és a barátom, nem csak egy tárgy.
Dóri normális esetben gyanakodott volna, hogy Dani csak azért mondja ezeket a szavakat, hogy bevágódjon nála, de az ő szájából annyira őszintének hatottak a mondatok, hogy nem tudott nem hinni a fiúnak. Emellett pedig hinni is akart neki. Hinni akarta, hogy talált valakit, aki őszintén megérti, mennyire egyedül érzi magát, és mennyire nagy szüksége van Nevadára, aki igazán elfogadja őt. Elgondolkozva pillantott Danira, ő pedig csodálkozva nézett rá. Dóri egy szót sem szólt, amit a fiú nem értett. Mi járhat most a fejében? kérdezte magában Dani.
- Ez most nem egy randi, ugye? – kapta el a tekintetét zavarodottan a lány.
- Ha így kérdezed, gondolom, nem akarod, hogy az legyen – mosolygott Dani.
- Én akarnám… De azt hiszem, nem lenne helyes.
Dani felült a kellemesen zizegő szalmán, így közelebb kerülve Dórihoz. A lány mélyet lélegzett.
- Igazad van. De én nem tudok csak az edződ lenni. Legalább a barátod hadd lehessek. – Dóri kacagott a helyzet komikumán.
- Bár ne csak a barátom lehetnél – súgta.

2015.01.04. 10:41, Lia

VII. rész

A cetlik

Dóri izgatottan és nagyokat trappolva, arcán széles vigyorral haladt végig az istálló folyosóján. Azóta várta már ezt a napot, amióta a télszünet előtt elhagyta az épületet. Először Nevada bokszánál állt meg, egy hatalmas puszit nyomott a kibámuló lófejre, majd továbbsuhant az öltöző felé. Ám nem a saját, diákoknak fenntartott öltözőbe sietett, hanem az edzők kissé kevésbé zsúfolt öltözőjébe. Remélte, hogy senkit nem talál majd bent, ám hogy elkerülje az esetleges kellemetlen helyzetet, bepillantott a szobába. Szerencséjére senki nem volt bent, így feltűnés nélkül belépett az épületbe, megkereste a hatos szekrényt és a szellőzőnyílásán bedobta a zsebében lapuló papír fecnit. Amilyen gyorsan ment, olyan hirtelen távozott, és mielőtt bárki észrevehette volna, bement a saját szekrényéhez. Remélte, hogy az előbbi saját cetlijéhez hasonló papírdarabot fog találni benne. Először nem találta, ezért kissé kétségbeesetten kezdte keresni, de aggodalomra semmi ok nem volt, hiszen a kis üzenet ott lapult a szekrényben. Gyorsan dobogó szívvel hajtotta ki és olvasta el a tartalmát:

„Dodó,
sajnálom, hogy elmaradt az év utolsó edzése, de fontos elintéznivalóm akadt. Remélem jól telik majd a szüneted. Pihenj sokat, mert az újévben rengeteget edzünk majd, hogy versenyezhess! Kellemes ünnepeket!
Ui: sajnos csak ilyen pici csoki fért be a nyíláson.
L
Dani”

Csoki? A lány újra kutatni kezdett a szekrényben, és megtalálta a csokit, amiről a levélben szó volt. Gyors mozdulattal zsebre tette, és szélesen vigyorogva újra átfutotta a szemével a cetlit. El sem tudta hinni, hogy valakitől képes lesz szeretni, ha Dodónak szólítja. Ám ha Dani mondta ki, melegség árasztotta el a szívét, akárcsak amikor az anyja ejtette ki. Fülében újra hallotta a kedves női hangot, ahogy őt hívja, majd Danira gondolt, aki ugyanolyan könnyedséggel mondta ki a nevet. Hirtelen kirázta a hideg, ami kizökkentette elmélkedéséből. Jó is, hiszen sietnie kell! Még volt fél órája az első előadás előtt, de még le akarta pucolni Nevadát. Az utóbbi pár hónapban sikerült összebarátkoznia a lóval, nagyon jól megértette az állatot, de az edzések alkalmával még adódtak különböző problémák. Nevada olykor még mindig nagyon vad volt, és Dóri olykor-olykor nem tudta kiszámítani a heréltet, ezért egyszer már le is esett róla. Ekkor Dani sietve szaladt oda hozzá, aggódóan kérdezte, jól van-e. Természetesen nem esett baja, csak a derekát ütötte be egy picit, de jól estek neki Dani bíztató és aggódó szavai és pillantásai.
Dóri kikapta a szekrényéből a pucoló felszerelést, és visszament Nevada bokszához. Remélte, hogy mielőtt órára kell mennie, esetleg találkozik Danival pár másodpercre. Ha más miatt nem is, csak hogy láthassa őt.

***

Órák után Dóri bekéretőzött az egyik edzés mellé a fedeles lovardába, hogy egy kicsit lemozgassa Nevadát. Kicsit csalódott volt, hogy nem tudott Noémivel kimenni terepre korábban, de mivel ötkor lettek vége az óráinak, már késő volt egy tereplovagláshoz, ugyanis fél ötkor már sötét volt. De szerencsére megbeszélték Noémivel, hogy a lány megvárja, ha visszaért, és akkor együtt mehetnek haza. Az utóbbi három hónapban Noémi volt az egyetlen, akivel Dóri el tudott beszélgetni, és igazán jó barátnőjeként tekintette rá. Néha együtt lovagoltak ki, és esténként megnéztek együtt egy filmet, vagy csak beszélgettek, ha Timi – szokásához híven – későn ért haza, és Dóri magányos volt. Ez Noéminek is jól jött, mert lakótársa, Cili mostanában gyakran a barátjával volt, vagy esetleg a srác ment hozzájuk, ami Noémit egy idő után kezdte idegesíteni. Így a két lány hamar összebarátkozott.
Nevada túltengett az energiától, és amikor Dóri ügetésre vagy vágtára bírta, hatalmasakat bakolt. Egy harmadéves fiú edzésére ment be, az edző és a fiú is aggodalommal figyelték a lány küszködéseit a lóval. Dórinak ez azonban már meg sem kottyant. Három hónap alatt kiismerte a herélt mozgását, és tudta, hogyan üljön, hogy a nyeregben tudjon maradni.
Fél óra után úgy döntött, elég lesz Nevadának ennyi mozgás. Nem bánta meg, hogy felült rá, mert tudta, hogy a holnapi edzésen sokkal könnyebb lesz így bánni vele. A bokszba vezette az állatot, ahol a ló kedvesen megböködte az orrával. Dóri kedvesen megpaskolta, miután leszerszámozta, végigsimította az egész hátát, majd a nyerges felé indult, hogy letegye a felszereléseket. Néha még mindig meglepődött, milyen nagy élet volt hétfőnként az istállóban még ilyen későn is. Hat óra elmúlt, és ilyenkor a legtöbb diák már a koleszben van és készülnek az esti bulira, vagy csak kipihenik a nap fáradalmait. Dórit elcsodálkoztatta, hogy az akadémiai diákok milyen keveset tanulnak az elméleti vizsgákra. Azt vette észre, hogy a legtöbb hallgató csak a lovaglásra koncentrál, ott viszont nagyon nagy volt a versengés. Mindenki jobb akart lenni, mint a többi. Ami nem csoda, hiszen a versenyzés nem volt olcsó mulatság, és mindenki élni akart az ingyenes lehetőséggel. Dóri a többiekkel szemben azonban szorgalmasan tanult, hiszen amúgy is érdekelték az elméleti tárgyak is, viszont a versenyzés annyira nem érdekelte, hiszen ritka volt, hogy egy elsős elnyeri ezt a kiváltságos lehetőséget. Dani azonban folyamatosan erről beszélt, és nem tágított meggyőződése mellől, hogy Dórinak van esélye elnyerni.
Ahogy végighaladt a folyosón, hirtelen feltűnt neki Szandi szőkén lobogó haja, és kissé görcsbe rándult a gyomra. A lány egyre népszerűbb lett az elsősök, majd a másod- és harmadévesek körében is, elsősorban a fiúk érdeklődtek iránta. Dóri persze ezt egy percig sem csodálta, hiszen Szandi szőke haja és gyönyörű kék szeme igazán csábító volt, törékeny alakja pedig sok pasinak bejött, főleg, hogy ehhez a testhez egy erős jellemű, szókimondó természet társult. Szandi az elmúlt hónapokban elfogadta, hogy Máté kerüli, ezért imponált neki a fiú rajongótábor, ami azonban Dórit annál jobban aggasztotta. Amióta Szandi ekkora népszerűségnek örvendett, azóta rá egyre csúnyábban néztek még az idegenek is. És ugyan Timivel a mindennapokban jól kijöttek, a lány Szandi társaságában szinte hozzá sem szólt. Dóri magabiztosnak mutatta ugyan magát, belül mégis hihetetlenül zaklatta a dolog.
- Ribanc! – köhintette Szandi, amikor elhaladt Dóri mellett. A lány már megszokta, hogy mindig valami nem túl kedves jelzővel illette, amikor összefutottak. Dóri tudta, hogy Timi elmondta neki, hogy mi történt azon a bizonyos estén, és tudta, hogy ez Szandinak egyáltalán nem tetszett, így az iránta érzett ellenszenv csak mélyült.

***

- Na, írt valamit Dani? – kérdezte Noémi oldalba bökve a mellette haladó Dórit. Hazafelé tartottak a kivilágított utcán. Gyors léptekkel haladtak, hiszen január volt, is a hőmérséklet nulla fok alatt volt.
- Igen, de semmi érdekeset – válaszolta diplomatikusan Dóri, aki mindig egy kissé zavarba jött, amikor Noémivel erről beszéltek. Legszívesebben nem is mondta volna el neki, de amikor először üzenetet kapott a fiútól, épp Noémi is az öltözőben volt, és Dóri nem tudta titkolni meglepettségét és örömét. Barátnője azóta gyakran érdeklődött a fejleményekről, és Dóri attól félt, hogy többet lát a dologba, mint amennyit kellene. Mellesleg attól is tartott, hogy a lánynak egyszer eljár a szája, hiszen Noémi gyakran túlságosan pletykás volt, ám szerencsére ebből még Dórinak nem származott problémája.
- De annyira aranyos, hogy üzenget neked. Bárcsak ne lenne az edződ. Egy igazi love sztori lehetne… Persze így egy kicsit necces, de ki tudja, bármi megeshet. Elvégre én is összejöttem Enzóval, és ezt azért tavaly senki nem gondolta volna.
- Jó, az kicsit más. Dani az edzőm, és nyilvánvaló, hogy nem fogunk összejönni. Még az is nonszensz, hogy erről beszélünk – nevetett Dóri. - Oké, hogy nagyon jóban vagyunk, és ennek nagyon örülök, de ez minden, és biztos vagyok, hogy részéről is csak ennyi.
- De azért valld be, hogy tetszik neked!
- Beismerhetném, de felesleges. Komolyan, kezdem magam teljesen zavarban érezni, mert ez annyira valószínűtlen. Ő már egy érett férfi, annak ellenére, hogy még csak huszonhárom éves. Lakása van, saját élete, talán még barátnője is, hiszen nem tudhatjuk. Nem kellene neki egy elsőéves.
- De…
- Nem, nincs de! Zárjuk le, teljesen felesleges erről beszélni – mondta Dóri nevetést színlelve, hogy leplezze zavarodottságát. – Inkább mesélj Enzóról. Rég hallottam felőle.
A lányok Noémi barátjáról kezdtek beszélgetni.
Hazafelé menet Dóri végig egy követő pillantást érzett magán, és a nyomasztó gondolat, hogy valaki figyeli őt, sehogy sem hagyta nyugton. Idegesen pillantott körbe, de közel-távol egy lelket sem látott az utcán.

2014.12.22. 21:54, Lia

VI. rész

Fenyegetés

Szandi negyed hatkor éppen a lovát szerelte le az edzés után. Bosszankodott, amiért edzője az órát lerövidítette, de emellett örült is, hiszen remélte, hogy az éjszakát megint Mátéval töltheti. Feszült volt az edzés miatt, mert érezte, hogy megint nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, és aggódott, hogy apja nem lesz elégedett vele, és megint kiabálni fog vele otthon, amiért nem olyan sikeres, mint nővére. És aggódott Máté miatt is, mert rettegett, hogy hamarosan megint kiadja az útját. Capris, a lova megérezte gazdája zavartságát, és kedvesen megbökte a lány vállát, mire az nyugtalanul félrelökte a ló fejét. Ugyan nagyon szerette lovát, gyakran idegesítette, ha láb alatt volt. Leemelte a ló hátáról a drága nyerget, és a bokszajtón lévő nyeregtartóra tette. Ekkor hallotta meg a folyosó végéről a patakopogást és a felszabadult nevetést. A hang irányába fordult, ahol két lovas érkezett vissza terepről. Nem nagyon érdekelte a dolog, újra gondolataiba temetkezett, majd leápolta Capris patáit. Hamarosan a boksz előtt elment az egyik visszaérkező lovas, akiben Maurer Danit ismerte fel, aki gyönyörű palomino kancáját vezette vissza a bokszba. A ló izzadt teste hosszú tereplovaglásról árulkodott. Vajon kivel tölthetett el együtt egy egész órát Dani? Szandi kíváncsisága hirtelen életre kelt, és feltűnés nélkül elindult az előkészítő irányába, ahol egy sárga ló állt, mögötte pedig csak két lábat látott. Hiszen ezt a csizmát látta már valahol! Timi szobájában figyelt fel rá, ugyanis egy különösen olcsó darabról volt szó, ami azonnal feltűnt neki. Kétsége sem volt afelől, hogy Dóri a kérdéses lovas. Gyűlölködő pillantást vetett irányába, majd visszafordult, hogy elvégezze saját teendőit. Most még egy dolog miatt kezdett bosszankodni. Nagyon nem tetszett neki ez a lány. Mégis hogy vehették fel ide, gazdag és tehetséges emberek közé? Lehet, hogy pont Dani keze van a dologban? Elvégre ő is beleszólhat az ösztöndíjas diákok kiválasztásába. Talán van közöttük valami? Ezt muszáj kiderítenie!

***

- El sem hiszed, mi történt velem – ujjongott a telefonban Dóri. Hazafelé tartott a Danival töltött tereplovaglás után, és úgy döntött, végre felhívja Kittit, hogy az eddigi élményeit elmesélje neki. – Emlékszel a lovászfiúra, akivel a nyílt napon találkoztunk?
- Hogy ne emlékeznék. Azok a szemek…
- Hát ő nem egy lovászfiú, hanem nevezetesen az edzőm.
- Ne, ezt úgysem hiszem el – nevetett hangosan Kitti. Hangja teljes ellenkezést mutatott, ám mikor Dóri egy szót sem szólt, hitetlenkedve megkérdezte: - Ezt komolyan mondod?
- Ühüm.
- Akkor tényleg ez az akadémia a legjobb dolog az életedben. És ne felejtsd el, hogy kinek köszönheted…
- Persze, hogy nem felejtem. Egyébként Maurer Daninak hívják, és csak huszonhárom éves. És ha most elmondom, hogy éppen vele voltam terepen, akkor szerintem azonnal megtervezed az esküvőnket, úgyhogy inkább nem mondom – mosolygott Dóri.
- Ez zsírkirály. De csak nekem tűnt fel, hogy Maurer a neve? Nincs valami köze Maurer Attilához?
- Ezt még nem kérdeztem meg tőle, de nekem is szembetűnt már. Majd holnap rákérdezek, mert reggel edzésem lesz.
- Akkor dobd be magad csajszi.
- Bedobhatom, de értelme úgysincs. Ő az edzőm, és biztos, hogy ő ne tekint rám potenciális jelöltként. Meg amúgy is, nem azért vagyok itt, hogy kikezdjek az első sráccal, aki megtetszik.
- Szóval tetszik neked. – Kitti hangján hallani lehetett, hogy mosolyog.
- Persze, hogy tetszik, hiszen te is láttad – kacagott Dóri. – De akkor sem akarnék tőle semmit…

***

Dórit hangos kopogás zavarta meg elmélkedésében. A laptopja billentyűit ütögette, és most fáradtan tápászkodott fel az ágyról. Fogalma sem volt, Timi hol lehetett, a tegnapi buli után ő már az ágyban feküdt, amikor a lány feljött, az nem mondott semmit, csak lefekvéskor kívánt jóéjszakát. Mivel Dóri ma korán kelt, nehogy elkéssen az első órájáról, Timi még aludt, amikor ő elment a szobából, és amikor hazaért, nem volt sehol. Ekkor már fél nyolc volt.
Dóri kinyitotta az ajtót, aminek túloldalán Szandi állt, aki egy szót sem szólt.
- Szia, ha Timit keresed, nem tudom, hol van – mondta higgadtan.
- Téged kereslek – Szandi arcán álmosoly jelent meg. – Megnézhetem a csizmádat?
- Miért érdekel téged a csizmám? Ha azt is le akarod szólni, mint a többi cuccomat, akkor nem vagyok rá kíváncsi.
Szandit nem érdekelték Dóri szavai, átnézett a lány válla felett, és az ágy mellett heverő csizmát vette szemügyre. Elmélete beigazolódott. Ez a kis csitri kikezd az edzőjével.
- Ha te azt hiszed, hogy idejössz az olcsó kis cuccaiddal közénk, és egyből mindenki a lábad előtt fog heverni, akkor nagyon tévedsz. Nincs jogod itt lenni, mert én fizettem azért, hogy itt tanulhassak, keményen dolgozom, és nem veheted el előlem a legjobb edzőt és a versenyeket. Szóval, ha ebben a hitben ringatod magad, jobb, ha tudod, hogy figyellek, és az első tévedésednél én ott leszek, hogy kicsináljalak. Jobb, ha nem ismered meg, milyen, amikor nem kedvelek valakit, és minél előbb elhúzol ebből a nyomorult iskolából – sziszegte fogai között, majd középhosszú, csillogó szőke haját lobogtatva elviharzott. Dóri értetlenül nézett utána, majd amikor eltűnt a folyosón, elmosolyodott. Mégis mit képzel ez az elkényeztetett, gazdag liba? Még hogy ő fizetett azért, hogy itt lehessen. Legfeljebb az apja. Ám amellett, hogy szórakoztatta a lány fenyegetése, kissé aggasztotta is, hiszen már majdnem egy hete járt az akadémiára, és nemhogy barátokat nem sikerült találnia, de akik ismerték, azok sem kedvelték. Remélte, hogy ez nem marad így, ugyanis nem tűrte jól a magányt.
Épp hogy újra lefeküdt az ágyra laptopja társaságában, újra kopogtattak az ajtón. Most már idegesebben forgatva a szemeit kelt fel és nyitott ajtót. Sejtette, hogy nem Timi kopog, ugyanis neki van kulcsa, és remélte, hogy nem Szandi áll majd előtte.
- Szia – köszönt Máté, amint az ajtó kinyílt. Arcán csábos félmosoly virított, amitől Dóri egy kissé zavarba jött.
- Szia! Timi még nincs itt.
- Sejtettem, szerintem Szandival van.
- Ő meg épp most járt nálam.
- Igen? Akkor azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel?
- Miért is? – értetlenkedett Dóri.
- Beengedsz? – kérdezte a srác, a lány csodálkozva félreállt, és már el is indult befelé. Körbenézett a szobában, majd leült Dóri székére.
- Szóval miért pont te tartozol bocsánatkéréssel?
- Azt hiszem, azt akarta elérni, hogy nála aludjak éjszaka, én meg leráztam. Nekem nem mutatta ugyan, de ismerem már annyira, hogy tudjam, teljesen kiakadt, és ilyenkor azt bántja, akit a legkevésbé kedvel. Szóval sejtésem szerint jól leordított.
- Nem ordított, de semmi kedves szó nem hagyta el a száját. Igazán… rendes lány, nem igaz? – mosolygott Dóri.
- Megértem, hogy nem kedveled, de hidd el, ha megismernéd, nem lenne olyan rémes. Na de ne is beszéljünk most erről. Mit csinálsz?
- Éppen egy filmet akartam megnézni – válaszolta vonakodva Dóri. Nem igazán értette, mit szeretne tőle Máté. Nem bízott a fiúban, de úgy döntött, megpróbál nyitni felé, hátha ez egy jó barátság kezdete lehet. – Csatlakozol?
- Ha nem zavarok, akkor szívesen, úgyis unatkozom.
Dóri és Máté elhelyezkedtek az ágy tövében, a laptopot pedig a földre tették. Már jó fél órája ment a film, amikor Dóri magán érezte a fiú pillantását, majd nem sokkal később keze érintését a térdén. Kissé zavarban érezte magát, de fogalma sem volt, mit kéne tennie vagy mondania. Ekkor megértette, hogy miért is jött át igazából a fiú.
- Annyira szép vagy! – szólalt meg végül Máté.
- Öhm, köszönöm… De figyu, szerintem jobb lenne, ha tartanánk az előbbi távolságot – mosolygott zavarodottan Dóri. De mintha meg sem hallotta volna, Máté keze Dóri combjára siklott, és gyors mozdulatokkal közeledni kezdett a lány felé. Dóri ijedten hátravetette magát, védve magát a fiútól, kezével pedig combját próbálta megszabadítani az érintéstől.
- Hagyj békén te szemét! – sikította, szemébe könnyek szöktek. – Kérlek, hagyd abba!
- Vigyázok rád!
- Ne vigyázz rám, hanem hagyj békén!  - Ahogy ezt kimondta, az ajtóban fordult a kulcs és Timi lépett be az ajtón. 

2014.12.19. 17:05, Lia
 


A végtelen szeretet az egyetlen igazság, minden más illúzió.    *****    Ha sok mindent tudni szeretnél és válaszokra vársz látogass el oldalamra!    *****    SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK    *****    VANESSA HUDGENS - A LEGNAPRAKÉSZEBB MAGYAR RAJONGÓI OLDALAD A TEHETSÉGES ÉNEKES-SZÍNÉSZNÕRÕL - VANESSA HUDGENS    *****    Ipari elektronkia szerviz, villamos kéziszerszám javitás, érintésvédelmi felülvizsgálat. elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hõs lovag. - FRPG    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Szerepjáték – Csatlakozz közénk, és részese Te is a kalandoknak - FRPG    *****    Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs. - Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs.    *****    Nincs Új Poszt Cousin & Best Friend & A Lot More    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér    *****    csillagütközés marcangolta nász    *****    Katt!Katt!Katt! Lépj be a galopp versenyparkunkba! Katt Katt!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaros Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Vörös sziluett az emlékvárban    *****    'cause I am only human